Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

tött 3000 Ft összegű — túlzottnak, aránytalannak nem tekinthető — bánatpénz megfizetését. (P. törv. I. 21 015/1975. sz., BH 1976/5. sz. 206.) n) Elévülés 132. Az elévülés szempontjából a jogosult halálát és az örökös személyének tisztázatlanságát a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében említett menthető oknak kell tekinteni [Ptk. 326. § (2) bek.]. A felperes az 1976. május 31-én érkezett keresetében mint az 1976. január 4-én meghalt F. M. örököse, az örökhagyó által az alperesnek 1970. április 18-án adott és 1971. április 18-án lejárt kölcsön megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezését egyrészt arra alapította, hogy a kölcsöntartozást az örökhagyónak még 1971-ben visszafizette, hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes követelése elévült. Az első fokú bíróság az állami közjegyző hagyatékátadó végzése alapján tényként állapította meg, hogy az örökhagyó hagyatékát a közjegyző 1976. április 14-én adta át a felperesnek. Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elévülés címén elutasította. Tényként állapította meg, hogy a kölcsöntartozás esedékességétől: 1971. április 18-tól a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerinti ötéves elévülési idő 1976. április 18-áig eltelt, a felperes követelését csak ezt követően, 1976. május 31-én érvényesítette. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Az elévülés megállapításával kapcsolatban azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a kölcsönt folyósító jogosult az elévülési idő lejárta előtti időben, 1976. január 4. napján meghalt, és hogy a felperes örökösi minőségét 1976. április 14-én állapították meg. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az esetben, ha a követelést a jogosult menthető okból — különösen a törvényes képviselet hiánya vagy a törvényes képviselő és a képviselt közötti érdekellentét okából — nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülés idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése tehát kimerítően nem sorolja fel az elévülés nyugvását eredményező körülményeket, a bíróságra bízza annak eldöntését, hogy a konkrét körülmény a jogérvényesítésben ténylegesen és hibáján kívül akadályozta-e a jogosultat. Ebben a körben kérdésként merül fel az, hogy a jogosult halála és az örökös személyének tisztázatlansága olyan akadálynak tekinthető-e, amely a Ptk. idézett rendelkezése szerinti menthető oknak minősül. A jogosultnak az elévülési idő lejárta előtt bekövetkezett halála a követelés érvényesítésének akadálya. Az akadályozottság az örökösök személyének bizonytalanságában rejlik. A hagyatéki követelések ugyanis csak akkor érvényesíthetők, ha az örökösök személye tisztázott. A felperes tehát 186