Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

h) Beszámítás 118. A később esedékes járadék összegébe a túlfizetés beszámítható. A beszámítás rendezése azonban a bíróság feladata, mert a beszámítás a járadékra jogosult létfenntartási alapját nem veszélyeztetheti [Ptk. 297. § (1) bek.,PK34. sz.]. A felperes 1965. október 29-én motorkerékpárjával összeütközött az alperes által üzemben tartott tehergépkocsival. A balesetért kizárólag az alperes alkalmazottja volt a felelős. A felperesnek a balesetből származó kárát az Állami Biztosító rendezte az állami szervek kárainak rendezéséről szóló 155/1962. (PK. 30.) PM sz. és az ezt módosító 146/1963. (PK. 36.), valamint a 129/1964. (PK. 22.) PM sz. utasítás alapján. Így az alperes helyett az Állami Biztosító meg is térítette a felperes kárát, köztük a keresetveszteségét is 1973. október 13-ig bezárólag. Ekkor azonban megállapították, hogy a felperes 1970. január 21-től 1973. október 13-ig terjedő időben a társadalombiztosítási szervektől összesen 18 946 Ft rokkantsági járadékot kapott, amit az Állami Biztosító illetékes szervei a felperes keresetveszteségének megállapításánál teljesen figyelmen kívül hagytak. Így a felperes terhére 18 946 Ft túlfizetés mutatkozott. Erről az Állami Biztosító 1974. január 3-i levelében értesítette a felperest és egyben közölte, hogy a túlfizetést a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése alapján a később esedékes járadékösszegbe beszámítják. A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperest, illetőleg a kárt rendező Állami Biztosító a később esedékes járadékösszegekbe a túlfizetett 18 946 Ft-ot nem számíthatja be. Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva az Állami Biztosító álláspontját. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a társadalombiztosítási baleseti járadék figyelmen kívül hagyásával folyósított, a keresetveszteséget pótló 18 946 Ft visszafizetésére köteles. A Ptk. 297. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében azonban csak a később esedékessé váló járadékösszegekre lehet helye a túlfizetés beszámításának. A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében lényegében indokai alapján hagyta helyben az első fokú ítéletet azzal, hogy az adott esetben nem alkalmazhatók a tévesen kifizetett munkabér visszakövetelésére vagy a társadalombiztosítás körében nyújtott szolgáltatások visszatérítésére vonatkozó szabályok. A mindkét fokú bíróság ítéletének a keresetet teljesen elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Helytállóan állapította meg mindkét fokú bíróság azt, hogy a később esedékes járadékrészletekbe a túlfizetés beszámítható [Ptk. 297. § (1) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság PK 34. sz. állásfoglalásának indokolásából is megállapítható azonban, hogy a kötelezettség később esedékes részleteibe a túlfizetés beszámításának a rendezése a bíróságok feladata. Azt kell ugyanis elkerülni, hogy a nagyobb vagy egy összegben történő beszámítás a jogosult elől létfenntartásának alapját elvonja. A bíróságok akkor járnak el helyesen, ha a feleknek a Pp. 3. §-a szerinti figyelmeztetés mellett történt meghallgatása után maguk állapítják meg, hogy a beszámítás milyen részletekben történjék. 176