Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

együttes rendelet (a továbbiakban: R.) előírásainak megfelelő jótállás terhelte. Az alperes hibás terméket szolgáltatott a felperes részére. Az átadáskor már meglevő hibák miatt a motorkerékpárt egy év alatt öt alkalommal kellett javítani, de az újból elromlott. Tekintettel a javítások számára és az újabb hibákra, a felperes felszólította az alperest a motorkerékpár visszavételére és a vételár visszafizetésére. A felperes követelésének teljesítését az alperes a szerviz igazolásától tette függővé. A szerviz azonban a cseréhez szükséges igazolás kiadását megtagadta. A felperes ezt követően a vételár visszafizetése iránt indított keresetet az alperes ellen. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első fokú bíróság az alperest a vételár és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére, a felperest pedig a motorkerékpár kiadására kötelezte, ítéletét az R. 4. §-ának (1) bekezdésére alapította, s e rendelkezést úgy értelmezte, hogy a vásárló a termék visszaszolgáltatása fejében a vételárat visszakövetelheti, ha a terméket öt esetben javíttatta és ezt követően újabb hiba következett be. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az alperest terhelő marasztalás összegét 10 000 Ft-ra szállította le. Az ítélet indokolása szerint a motorkerékpárral legalább 8100 km-t utaztak, s az ennek folytán abban az esetben is veszített volna az értékéből, ha nem lenne hibás. Kiemelte, hogy a felperes a motorkerékpárt gondatlanul kezelte és abban „eldőlés" folytán kisebb károsodások következtek be. E körülményeket mérlegelve a másodfokú bíróság mintegy 40%-ra tette azt az értékveszteséget, amelyet a felperes nem érvényesíthet az alperessel szemben. Mindezek figyelembevételével — kerekített összegben — 10 000 Ft-ra mérsékelte az alperes által visszafizetendő összeget. A mindkét fokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Az R. egyes tartós fogyasztási cikkek, így a motorkerékpárok belföldi kereskedelmi forgalomban történő értékesítése esetén is jótállási kötelezettséget ír elő. A vásárlóval szemben a jótállási kötelezettségek teljesítéséért a forgalomba hozó (értékesítő) vállalat felelős [R. 9. § (1) bek.]. A rendelet 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében, ha a termék már öt esetben javításra került, újabb hiba esetén a vásárló kívánságára azt azonos típusú új termékre kell kicserélni. Ha azonban a cserére nincs lehetőség, a vásárló választása szerint a termék visszaszolgáltatása fejében a vételárat vissza kell fizetni, vagy a vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket kell részére kiadni. A felperes mint vevő tehát elsősorban a motorkerékpár kicserélését kérhette. A jogszabály rendelkezéseiből ugyanis az tűnik ki, hogy ha a cserére lehetőség van, a fentebb részletezett feltételek fennállása esetén más, jótálláson alapuló jogot a vásárló nem gyakorolhat. Abban az esetben viszont, ha a cserére nincs lehetőség, előtérbe lép a vásárló választási joga: vagy visszakövetelheti — a termék visszaszolgáltatása ellenében — a vételárat, vagy azt igényelheti, hogy a vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket szolgáltassanak ki részére. Az eljárt bíróságok azonban nem vizsgálták, hogy a felperes által megvásárolt motorkerékpár cseréjére van-e lehetőség: döntésük így megalapozatlan és törvénysértő. 174