Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

101. Ha a közös tulajdon megszüntetése esetén a volt tulajdonostárs a lakásban benn marad és ezért kisebb összegű megváltási árat kap, a bérlővel azonos jogállás illeti meg, tehát nem lehet őt jogcím nélküli lakáshasználónak tekinteni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 45. § (1) bek., 71. $, Ptk. 216. § (l)bek.J. (P. törv. V. 21 376/1975. sz., BH 1977/1. sz., 20. — L. 183. sorszám alatt.) 102. Semmis szerződés esetén a bíróságnak a szerződés előtt fennállott helyzetet hivatalból kell visszaállítania, ehhez kereseti vagy viszontkereseti kérelemre nincs szükség [Ptk. 217., 237., 365. §, 7. sz. Irányelv 4. pont,52 XXV. sz. PED53/. A peres felek testvérek. A perbeli házasingatlan a peres felek szüleinek egyenlő arányú közös tulajdona volt. Az apjuk 1954-ben meghalt, a tulajdoni illetőséget a peres felek örökölték az anyjuk haszonélvezeti jogával terhelten. A peres felek 1961-ben megállapodtak abban, hogy a felperes az alperesnek apai örökrészét egyenként 8000 Ft-ért magához váltja. A megállapodásról 1961. február 5-én az alperesek által aláírt okirat készült, amely szerint az alperesek elismerték, hogy testvérüktől (a felperestől) 16 000, illetőleg fejenként 8000 Ft-ot a köztük történt megegyezés alapján felvettek. A tulajdonjognak a megállapodás szerinti rendezése nem történt meg. Az ingatlanból egy részt 1975-ben kisajátítottak. A kisajátításkor még élt a peres felek anyja és csak a per folyama alatt halt meg. A kisajátítási kártalanításból az alperesek a tulajdoni arányuknak megfelelően fejenként 17 858 Ft-ot vettek fel. A felperes keresetében ennek megfizetésére kérte őket egyenként kötelezni arra való hivatkozással, hogy a pénz megtartásával jogalap nélkül gazdagodnának, mert ők az ingatlanrészük ellenértékét már 1961-ben tőle megkapták. Az első fokú eljárásban az alperesek a fejenként 8000 Ft tartozásukat elismerték és úgy nyilatkoztak, hogy szó lehet annak visszafizetéséről. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. A Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis. A felperes tehát követelését semmis szerződésre alapította. Nem alapos a jogalap nélküli gazdagodásra történt hivatkozás sem, mert a Ptk. 361. §-ának alkalmazásáról a jelen esetben nem lehet szó. „Kötelmi jogcímen a felperes követelhetné az alperesek fennálló tartozását, ezt a tartozást az alperesek elismerték, annak megfizetéséről a bíróság azonban nem rendelkezett, mert ez külön per tárgya lehet." Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésének indokolása szerint az alpereseknek fejenként kifizetett 8000 Ft-ot és annak a kifizetésétől járó kamatát a bíróságnak akkor is vissza kellett volna ítélnie, ha egyébként az volt is az álláspontja, hogy az alpereseknek kisajátítási kártalanításként kifizetett összeget nem követelheti. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. 52 Módosította a 13. sz. Irányelv. 53 Módosította a XXXIX. sz. PED. 157