Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek és a néhai által az ingatlanra vonatkozóan 1971 decemberében kötött adásvételi szerződés érvényes. Egyben az alpereseket a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okirat kiadására, a viszontkereset alapján pedig a felpereseket 6668 Ft megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta azzal, hogy az ítélet egyidejű megküldésével megkeresi a földhivatal telekkönyvi részlegét a felperesek tulajdonjogának bejegyzése s az I. r. alperes haszonélvezeti jogának törlése végett. A perben eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Az iratokhoz csatolt hiteles telekkönyvi szemle tartalmából megállapítható, hogy a szövetkezeti lakást 105 995 Ft jelzálogos tartozás terheli, s az OTP javára elidegenítési és terhelési tilalom van kikötve. A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jött létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. * * így az adásvételi szerződés létrejöttét nem lehetett volna megállapítani, mivel az OTP az elidegenítési tilalom alól eddig nem adott felmentést. Az OTP megyei igazgatósága a felpereseknek írt — 1976. március 22-én kelt — levelében azt közölte, hogy amennyiben az adásvételi szerződést a bíróság érvényesnek és hatályosnak nyilvánítja, az adásvételhez s a tartozásátvállaláshoz az OTP megadja a hozzájárulást, de csak a vevők „bonitásának" vizsgálata után. Ezt a jogot a megyei igazgatóság a maga részére fenntartotta. Az eljárt bíróságok ítéleteikben tehát csak azt állapíthatták volna meg, hogy a szövetkezeti lakás adásvételére vonatkozó szerződés érvényességéhez szükséges alaki feltételek fennállanak, ahhoz viszont, hogy a szerződés létrejöjjön, szükséges az OTP javára kikötött elidegenítési és terhelési tilalom alóli felmentés, vagyis az OTP-nek kifejezett nyilatkozata atekintetben, hogy a felperesek tulajdonszerzéséhez hozzájárul. A másodfokú bíróság tehát jogszabálysértéssel hagyta helyben az alperesek jogelődje s a felperesek által megkötött szerződés érvényességét megállapító első fokú ítéleti rendelkezést. Miután pedig a viszontkereset mikénti érdemi elbírálása attól függ, hogy az adásvételi szerződés létrejött-e, s ez függ az OTP hozzájáruló nyilatkozatától, így a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján — a másodfokú ítéletet teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, egyben a fellebbezési bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az OTP megkeresése útján kell tisztázni azt a kérdést, hogy az OTP a javára kikötött elidegenítési és terhelési tilalomból eredő jogát mennyiben kívánja gyakorolni és az alperesek jogelődje, valamint a felperesek által kötött adásvételi szerződéshez hozzájárul-e. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 24. §-a (2) bekezdésének e) pontjában írt rendelkezések szerint dologi jogi perekben a vitás dolog, illetőleg dologi jog értékét kell a keresettel érvényesített követelés, vagyis a pertárgy értékének megállapításánál figyelembe venni. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a pertárgy értékét 50 000 Ft-ban állapították meg. (P. törv. V. 21 247/1976. sz., BH 1977/11. sz. 488.) 156