Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

követőleg létesített kapcsolatot H. J.-nével, majd 1970. február 28-án a közös lakást is elhagyta s nevezettel élettársi viszonyt létesített. A házasság megromlásának oka tehát egyedül és kizárólag az I. r. alperes felróható magatartása volt. A Ptk. 4. §-ának (3) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ebből viszont az következik, hogy ajándékozási szerződés révén nem juthat vagyoni előnyhöz az a házastárs, aki az ajándékozási szándékot motiváló feltevés meghiúsulását utóbb saját felróható magatartásával okozta. A törvényességi óvásban kifejtett álláspont lényegében azt eredményezné, hogy rövidebb házassági életközösség fennállása mellett a fent említett feltételek fennállása esetén az ajándékozó eredményesen megtámadhatná az ingyenes juttatást eredményező szerződés érvényességét — viszont ha tartósabb együttélés után hagyná el beteg és fokozott gondozásra szoruló házastársát a megajándékozott, e jogait nem érvényesíthetné. Ilyen jogértelmezés viszont — a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint — a Ptk. 4. §-ában írt polgári jogi alapelvekkel nem volna összeegyeztethető. Az előadott indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az óvást nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. (P. törv. V. 20 820/1975. sz., BH 1976/1. sz. 23.) 100. Ingatlan adásvételi szerződés létrejöttét nem lehet megállapítani, ha az OTP a javára az ingatlanra bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom alól felmentést nem adott [Ptk. 215. § (1) bek.]. A t.-i tkv.-i betétben felvett szövetkezeti lakás az I. r. alperes 1974. május 19-én meghalt férjének (a kiskorú II. és III. r. alperesek apjának) volt a tulajdona. Az ingatlant az Országos Takarékpénztár javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom, valamint 105 995 Ft kölcsöntőke és járulékai erejéig jelzálogjog terheli. A néhai tulajdonos ezt az ingatlant 1971. december végén keltezés nélküli „Elismervény" elnevezésű okiratba foglalt szerződéssel 40 000 Ft vételárért a felpereseknek eladta. A vevők külön okiratban kötelezték magukat arra, hogy 1972. január 1-től kezdődően viselik az ingatlannal kapcsolatban felmerülő költségeket. A felperesek a vételárat kifizették és a lakást birtokba vették. A felperesek a hagyatéki eljárás során a közjegyzőtől kapott felhívás ellenére sem indítottak pert az adásvételi szerződés érvényességének a megállapítása iránt. A közjegyzőnél a felperesek azt adták elő, hogy az OTP megyei igazgatósága 1974. június 11-én azt közölte velük, hogy a tartozásátvállaláshoz és az elidegenítési tilalom alóli feloldáshoz az elismervénynek nevezett szerződés alapján — a tulajdonos időközi elhalálozására figyelemmel — nem járul hozzá. A hagyatéki eljárás befejezése után az alperesek nem voltak hajlandók arra, hogy a felperesekkel az eredeti vételár mellett új szerződést írjanak alá. A felperesek ilyen előzmények után terjesztették elő keresetlevelüket, amely szerint annak megállapítását kérték, hogy az alperesek jogelődjével 1971 decemberében megkötött adásvételi szerződés érvényes, ennek folytán az alperesek adjanak a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratot, illetőleg ennek elmulasztása esetén a bíróság jogosítsa fel őket, hogy az ítélet alapján tulajdonjoguk bejegyzését kérhessék. Az alperesek a kereset jogalapját elismerték, egyben viszontkeresetet terjesztettek elő 8785 Ft megfizetése iránt. 155