Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

érdeke fűződik — az ajándékozási szerződést közös téves feltevés címén megtámadhatta. Ha felismerhető, hogy a szerződést ebben a feltevésben kötötték, és ez utóbbi tévesnek bizonyult, a szerződés megtámadható. A perbeli esetben a felperes anyja és az I. r. alperes között az ajándékozási szerződés nyilvánvalóan abban a feltevésben jött létre, hogy a felek házassága tartós lesz és fennmarad. Ez a feltevésük azonban utóbb tévesnek bizonyult, mert éppen az I. r. alperes magatartása miatt szakadt meg a házassági életközösség. A felperes mint örökös ezért az ajándékozási szerződést a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadhatta. A megtámadás pedig a Ptk. 236. §-ában meghatározott egyéves határidőn belül történt. Megállapította, hogy mivel az alsó fokú bíróságok — az elfoglalt jogi álláspontjukra tekintettel — az összegszerűséggel és a teljesítési határidő szempontjából jelentős körülmények felderítésével nem foglalkoztak, ítéleti döntésük megalapozatlan is. Az új eljárásban a felperes keresetét részben módosította, és elsődlegesen azt kérte, hogy az I. r. alperes 1/4 illetőségét adja a tulajdonába, míg másodlagosan az eredeti kereseti kérelmét tartotta fenn. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az I. r. alperest arra kötelezte, hogy három hónap alatt fizessen meg a felperesnek 20 000 Ft-ot, ennek 1972. január 3-tól járó 5% kamatát, továbbá 1200 Ft per és 360 Ft fellebbezési eljárási költséget. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. sz. állásfoglalása szerint a házastársak és jegyesek között ajándék visszakövetelésére, illetőleg az ilyen ajándékozási szerződés megtámadására a polgári jog szabályait kell alkalmazni. Az állásfoglalás indokolása rámutat arra, hogy megfelelő tényállás esetén alkalmazásra kerülhet a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. A téves feltevés (feltételezés) ugyanis vonatkozhat nemcsak a szerződéskötéskor bekövetkezett, hanem a jövőben beálló olyan körülményre is, amellyel a felek a szerződés megkötésekor kölcsönösen előre számoltak olyannyira, hogy anélkül a szerződést meg sem kötötték volna. Ilyen körülmény lehet a házastársak között az a jövőre feltételezett helyzet, hogy a házasság — betöltve társadalmi és egyéni rendeltetését — fennmarad és utóbb annak felbontására nem kerül sor. Ha tehát felismerhető, hogy a felek a szerződést ebben a feltevésben kötötték és ez utóbb tévesnek bizonyul (vagyis a házasság nem marad fenn), az ajándékozási szerződésnek a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján történő megtámadására jogi lehetőség nyílhat. Ez a helyzet akkor is, amikor az egyik házastárs hozzátartozója juttat ajándékot a másik házastársnak, s az alapul szolgáló feltevés utóbb meghiúsul. Az tény, hogy a felek házassági életközössége hosszú időn át fennállott. Ezért is ajándékozták a szülők a szóban levő telket a leányuknak és a vejüknek. A szülők nyilvánvalóan azt tartották szem előtt, hogy az ajándékozással leányuk és családja közös életvitelét teszik könnyebbé, s hogy az ajándék ezt a szerepét a családi közösségben mindvégig be fogja tölteni. Megállapítható a bontóperi iratokból, hogy a felperes 1966-ban asztmás betegséget kapott, majd rokkantsági nyugdíjba került. Az I. r. alperes ezt 154