Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)
sek. Ezeket csupán azért fogadták el, mert a felperes elszámolásának ellenőrzéséhez szakértelmük nem volt. Az alperesek a perben így elsősorban nem a szolgáltatások feltűnő aránytalanságára, hanem arra hivatkoztak, hogy a jegyzőkönyv aláírásakor tévedésben voltak, és a tévedésüket a felperes okozta, illetőleg felismerhette. Az alperesek perbeli védekezését tehát nem a Ptk.-nak az eljárt bíróságok által alkalmazott 201. §-a (2) bekezdése, hanem a 210. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna elbírálni. Annak az eldöntéséhez, hogy az alperesek az elszámolást tartalmazó megállapodáskor tévedésben voltak-e, elsősorban a megállapodás alapjául szolgáló elszámolás helyességét kellett volna vizsgálni. Az első fokú bíróság által meghallgatott szakértő megállapította, hogy az elszámoláskor az alperesek által állított hibák legalábbis részben fennállottak, és a kimutatható hibák miatt az elfogadott 4089 Ft helyett 8968 Ft jóváírásának volna helye. Ezek szerint a felek megállapodása olyan helytelen adatok elfogadásával függ össze, amelyeket az alperesek helyesnek tartottak. így tehát — a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése értelmében — tévedés címén a szerződést megtámadhatják, ha tévedésüket a felperes okozta vagy felismerhette. A perben eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuknál fogva a szerződés létrejöttének körülményeit nem tisztázták és nem vizsgálták azt, hogy az elszámolásban fellelhető tévedések mennyiben vezethetők vissza a felperes (alkalmazottainak) magatartására. Ennélfogva a jogerős ítélet nemcsak törvénysértő, hanem megalapozatlan is. Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, s az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során tisztázni kell, hogy a felek milyen előzetes tárgyalást folytattak, a megállapodás milyen tények és adatok alapján készült el, a megállapodás tervezetét valóban a felperes képzett szakemberei készítették-e el, végül a megállapított tények és adatok ellenőrzésére az alpereseknek milyen lehetőségük volt. A felek a megállapodásukat valóban egyezségnek nevezték. Egy ügyleti nyilatkozat jogi minősítését azonban nem az elnevezése, hanem tartalma szabja meg. A felek 1972. augusztus 16-án kelt megállapodására csak akkor lehetne alkalmazni a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályt, ha az a korábbi szerződés módosítására, illetőleg a szerződésből eredő vitás és bizonytalan kérdések rendezésére irányult volna. Olyan esetben, amikor az egyik fél a való tényeket ismeri és lényeges körülmény tekintetében a másik fél tévedését maga okozta vagy felismerhette, a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján az egyezségi jognyilatkozat is eredményesen megtámadható. Ilyen esetben a Ptk. 240. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések sem zárják ki a megtámadás lehetőségét. (P. törv. V. 20 702/1975. sz., BE 1976/8. sz., 354.) 94. A vevő a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor tévedésben volt a gépkocsi forgalomban való részvételének időtartama és futás-teljesítménye tekintetében, és e lényeges körülményekre vonatkozó tévedését az eladónak a való tényekkel ellentétes tájékoztatása eredményezte [Ptk. 210. § (1) bek., 237. § (1), (2) bek., 368. §i7J. 47 A módosított szövegben 367. §. 144