Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

Az alperes 1973. november 22-én, a MERKÚR telepén vásárolta meg az előző tulajdonos által 1970. június 22-e óta használt, 100 000 km után „lenullázott", ténylegesen 118 576 km-t futott 125 Polski Fiat személygépkocsit. A járművet két küszöbcserével, részbeni újrafényezéssel és a szükséges javításokkal levizsgáztatta. A felperes a csomagtartó befogadóképességének s a motor teljesítményének menetközbeni próbája után a gépkocsit 53 000 km-es óraállással az alperestől 1975. március 2-án 62 000 Ft-ért megvásárolta. Az alperes ez alkalommal olyan tájékoztatást adott a felperesnek, hogy a kocsi hároméves, s a járművet csak ő vezette. A felperes a vételár kifizetése után átvett forgalmi engedélyből szerzett tudomást arról, hogy a kocsi öt éve van forgalomban, s korábbi használója a tanács volt. Ezért tévedésére hivatkozással kérte az alperestől az eredeti állapot helyreállítását, az alperes azonban erre nem volt hajlandó. A felperes keresetlevelében kérte a szerződéskötés előtti állapot visszaállítását. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadta, hogy a felperest tévedésbe ejtette. Állította, hogy a felperessel közölte a tényleges adatokat, vagyis azt, hogy a kocsi 1970 óta vesz részt a forgalomban. Állította azt is, hogy a szerződéskötés időpontjában a gépkocsi kifogástalan állapotban volt és azzal két fej támaszt, üléshuzatot, rádiót és más tartozékokat is átadott egyidejűleg a felperesnek. A szakértő véleménye szerint a gépkocsi elhasználódása évjáratának és 155 000 km futásteljesítményének megfelelt. A korrózió miatt szükséges a két első sárvédő cseréje. Műszaki állapota a közlekedésbiztonság szempontjából kifogástalan. A tartozékok beszámításával a gépkocsi ára megfelelt a napi forgalmi értéknek. Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek által megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy a gépkocsi rendelkezésére bocsátásával egyidejűleg fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 62 000 Ft-ot és 2000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az alperes nem tett eleget a Ptk. 368. §-ában írt tájékoztatási kötelezettségének a gépkocsi tényleges használati időtartamát illetően. Tényként állapította meg: az előzetes tárgyalások során az alperes azt állította, hogy a gépkocsit rajta kívül senki sem vezette, s a forgalmi engedély átadása csak a vételár kifizetése után történt. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gépkocsira vonatkozó az a közlés, amely szerint három éve vesz részt a forgalomban, összhangban állott az 53 000 km-t mutató óraállással, s miután a felperest a tényleges helyzetről az alperes nem tájékoztatta megfelelően, így a vevő az ügylet megkötésekor lényeges tévedésben volt. Az adott esetben pedig ezt a helyzetet az alperes okozta, illetőleg felismerhette. A szerződéses jognyilatkozat eredményes megtámadása folytán a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását rendelte el [Ptk. 237. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződés megkötésének idején a felperes által kifizetett vételár megfelelt az eladott gépkocsi forgalmi értékének. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A felperes a hároméves, 53 000 km-t futott, a rendszámból következtetve a forgalomban viszonylag rövidebb ideje részt vevő, jó műszaki állapotú, a szállításra megfelelő csomagtérrel rendelkező, használt személygépkocsit 10 Polgári jogi döntvénytár 245