Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

számította ki és mivel nem rendelkeztek megfelelő szakértelemmel, a felperes képzett szakembereinek értékelését elfogadták. Az első fokú eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő a javítható és nem javítható minőségi hibák miatt bekövetkezett értékcsökkenést 8968 Ft-ban jelölte meg. Az első fokú bíróság arra kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek 1880 Ft-ot és ennek 1972. július 30-tól járó évi 50/0-os kamatát 15 nap alatt fizessék meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest 475 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte. A szakértő véleménye alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes szakemberei a minőségi hibák ellenértékét feltűnően alacsony összegben állapították meg. Ezért az alperesek a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében a megállapodást a szolgáltatások feltűnő aránytalansága címén jogosultak megtámadni. A megtámadási jogukat a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése szerint a felperes követelésével szemben kifogás útján érvényesíthetik. Mivel az értékkülönbözet levonása után az alperesek terhére 1880 Ft mutatkozott, az első fokú bíróság az alpereseket ennek megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és a marasztalási összeget 6094 Ft-ra és járulékaira felemelte. Egyben az alpereseket 540 Ft első és 260 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. Jogi álláspontja szerint a felek a nem javítható hibák tekintetében a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerinti egyezséget kötöttek. A szakértő nemcsak az egyezségben felsorolt, hanem az egyéb hibákat is figyelembe vette, márpedig ez utóbbiak számbavételére igényérvényesítési késedelem miatt lehetőség nincsen. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A per adataiból megállapítható, hogy az alperesek az épület műszaki átadásakor több kifogást emeltek. A felperes a hibák egy részének a kijavítását vállalta, a nem javítható hibák miatt pedig a vállalkozói díjat 4089 Ft-tal csökkentette. Utóbb a perben kirendelt szakértő megállapította, hogy az épületnek egyéb hibái is vannak, és a felperes a kijavítás költségét, illetőleg a szavatossági hibákból eredő értékcsökkenést is tévesen számította ki. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperesek szavatossági igényét kizárólag az 1972. augusztus 16-án készült jegyzőkönyvben felsorolt hiányosságok miatt állapította meg és az utóbb észlelt hibák tekintetében az igény érvényesítését elkésettnek tekintette. A másodfokú bíróság álláspontja ellentétes a Legfelsőbb Bíróság XXXI. sz. Polgári Elvi Döntésének b) pontjában foglaltakkal. Eszerint, ha a jogosult a nyilatkozatában konkrét hibát jelöl meg, később azonban megállapítják, hogy a dolognak egyéb hibái is vannak, amelyek külön-külön vagy összességükben ugyancsak előidézői a megjelölt kellékhiánynak, a szavatossági igény érvényesítését nem lehet elkésettnek tekinteni az utóbb felfedezett hibák tekintetében sem. Egyébként a másodfokú bíróság szerint is a felek a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogviszonyukat megállapodással rendezték. Az idézett elvi döntés c) pontja értelmében ebben az esetben a jogosult a megállapodáson alapuló jogait az elévülési időn belül érvényesítheti. Az alperesek az 1972. augusztus 16-án készült jegyzőkönyvben foglalt megállapodást azért támadták, mert álláspontjuk szerint a jegyzőkönyv nem sorolt fel valamennyi hibát, és az elszámolást érintő egyes tételek is téve143