Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

vonták. A felperes ekkor az alperestől a részére átadott összeg haladéktalan visszafizetését kérte. Az alperes a felvett összeget a felperesnek nem fizette vissza, hanem anél­kül, hogy kiutalásához hozzájárult volna, 1973. szeptember 24-én 59 700 Ft-ot, 1973. szeptember 28-án 45 100 Ft-ot bírói letétbe helyezett. A felperes 1973. szeptember 29-én benyújtott keresetlevelében az al­perest 150 000 Ft visszafizetésére és a pénz felvételének időpontjától járó kamatok és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes időközi részteljesítése folytán a felperes keresetét utóbb 139 200 Ft-ra és annak 1973. november 1-től járó kamataira szállította le. Az első fokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg 15 na­pon belül a felperesnek 139 200 Ft-ot és ennek 1973. november 1-től a ki­fizetésig járó évi 5%-os kamatát, kötelezte továbbá 6400 Ft perköltség és 9000 Ft le nem rótt illeték megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezési eljárás során a felperes keresetét — az alperes újabb részteljesítése következté­ben — 36 279 Ft-ra és ennek 1974. január 16-tól járó évi 5%-os kamatára szállította le. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 24 074 Ft-ra, ennek 1974. január 20-tól járó évi 5% kamatára, továbbá 149 500 Ft után 1973. szeptember 26-tól 1973. októ­ber 3-ig és 127 885 Ft után 1973. november 1-től 1974. január 20-ig járó évi 5%-os kamatra szállította le. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperest a megalakulóban levő építőközösség részére beszerzett okiratokkal kapcsolatban felmerült összesen 2500 Ft költségből a felperessel szemben 500 Ft illeti meg, tehát 149 500 Ft-ot tartozik a felperesnek visszatéríteni. Köteles továbbá az alperes a felperes részére megfizetni ennek az összeg­nek 1973. szeptember 26-tól járó kamatait. A kamatfizetés kezdő időpont­ját a másodfokú bíróság — a felperes kereseti kérelmétől eltérően — nem az összegek felvételétől számította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a pénz átadásakor nem kötötte ki azt, hogy az alperes a felhasználásig köteles a pénzt kamatozó betétkönyvben elhelyezni. Ha a felperes ez irányban biz­tosítani kívánta volna magát, a pénzt maga is betétkönyvben helyezhette volna el s a betétkönyv kezelését kellett volna az alperesre bíznia. A pénz átadásakor egyébként is a felperesnek számolnia kellett annak bármikori és folyamatos felhasználásával. Ezért a felperes az átadott összeg után 1973. szeptember 26-ig — amíg a jogviszonyt az alperessel meg nem szüntette — nem igényelhet kamatot. A másodfokú ítéletnek a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó ren­delkezései ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A 2/1964. (VII. 5.) ÉM sz. rendelet 4. §-ának (5) bekezdése szerint állam­polgár csak a saját tulajdonában álló telekre és építőközösség megalakulá­sáig végezhet szervezési feladatokat. Állampolgár — ha nem tagja az építő­közösségnek — a lebonyolítási feladatok elvégzésére nem jogosult. Az alperes a per adatai szerint nem a saját tulajdonában álló telekre vég­zett szervezési feladatokat. A szervezéssel kapcsolatban a peres felek között létrejött megállapodás ezért jogszabályba ütközött. így a peres felek között létrejött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezé­sek alapján semmis. 141

Next

/
Thumbnails
Contents