Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

munkája következtében a felperes 8412,33 Ft értékhez jutott, szemben az általa átadott 9000 Ft-tal". Miután pedig az alperest a bíróság megítélése folytán a szakértő által megjelölt egész vállalkozói díj megilleti, így a ma­rasztalás összegét leszállította. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapo­zott. Helytállóan állapította meg mindkét fokú bíróság azt, hogy az iparjogo­sítvánnyal nem rendelkező alperes által kötött szerződés érvénytelen. így a felek közötti jogvitát a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelke­zések alapulvételével kell elbírálni. Az alperes javára az általa és segítőtár­sa által végzett munka (szolgáltatás) ellenértéke címén csak olyan összeg számolható el a ténylegesen felmerült költségein és kiadásain felül, amely hasonló munka végzéséért a szakmunkást, illetőleg segédmunkást meg­illeti. Tévesen érvelt a másodfokú bíróság azzal, hogy ipar jogosítvánnyal ren­delkező kisiparos a szakértő által kimutatott összegnél lényegesen maga­sabb vállalkozási díj mellett végezte volna el a munkát, így az alperes szol­gáltatásának értékelésénél ebből kell kiindulni. Ilyen álláspont elfogadása azt jelentené, hogy az érvényes és az érvénytelen szerződés alapján végzett szolgáltatások és ellenszolgáltatások elszámolása azonos eredményre vezet­ne. Vagyis illetéktelen haszonhoz jutna az, aki ipar jogosítvány nélkül vé­gez kisipari munkát, miután a kisiparosnál alacsonyabb rezsivel dolgozik. Ezért az elszámolás során azt kell vizsgálni, hogy az alperesnek az általa és segítő társa által teljesített munka végzésével kapcsolatban milyen ki­adásai és költségei merültek fel, hány munkaórát dolgozott, s mennyi az el­végzett munka után számítható szakmunkás- (segédmunkás-) órabér. A tényleges kiadások közé tartozik az az általános jövedelemadó is, amelyet a 42/1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet, illetőleg a 35/1971. (XII. 17.) PM számú rendelet értelmében a kisipari tevékenység után annak is fizetnie kell, aki érvénytelen szerződés alapján jutott jövedelemadó alá eső jövede­lemhez. A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan és egyben törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve a fenti körülmények tisztázása végett a másod­fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 050/1977. sz., BH 1977/12. sz. 542.) 90. 7. A nem saját telken való építkezéssel kapcsolatos lebonyolítási (szer­vezési) feladatokra vonatkozó megállapodás jogszabályba ütközik, ezért semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 2/1964. (VII. 5.) ÉM sz. r. 4. § (5) bek.]. II. Az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszaköve­telése már a teljesítés időpontjában esedékessé válik, tehát a visszaadásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van [Ptk. 237. §, PK 32. sz.]. Az alperes — az S. J. tulajdonában álló — ingatlanra lakóházépítéssel kapcsolatos szervezési tevékenységet fejtett ki. Ennek kapcsán 150 000 Ft-ot vett át a felperestől azzal a céllal, hogy azt az említett ingatlanon felépülő társasház kétszobás öröklakásának és egy örökgarázs tulajdonjogának meg­szerzéséhez szükséges költségek fedezésére fordítja. Még mielőtt az építő­közösség megalakult volna, annak tagjai az alperesnek adott megbízást meg­140

Next

/
Thumbnails
Contents