Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

kötelezettséget vállalt arra, hogy tulajdoni illetőségét gyermekeire ruház­za át. A perben meghallgatott szakértő az ingatlan forgalmi értékét 110 000 Ft-ra, az építkezésnél felhasznált bontott anyagok értékét pedig 40 000 Ft-ra tette. A tárgyaláson a felek részegyezséget kötöttek. Az egyezség szerint meg­állapodtak abban, hogy a házasingatlant beköltözhető állapotban árverés útján értékesítik. A legkisebb vételárat 100 000 Ft-ban állapították meg, amelyből ki kell fizetni az OTP-fiók által nyújtott 54 000 Ft építési kölcsön­ből fennálló tartozást és a felperesnek különvagyon megtérítése címén 40 000 Ft-ot, a fennmaradó vételár pedig a feleket egyenlő arányban illeti meg. A járásbíróság a végzésével a részegyezséget jóváhagyta. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az egyezség megfelel a jog­szabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóvá­hagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. A közös tulajdon megszüntetése esetén a per kimenetelében az is érde­kelt, aki nem tulajdonostárs ugyan, de javára a peres ingatlanon avagy an­nak hányadán özvegyi vagy más haszonélvezeti jog van a telekkönyvbe be­jegyezve. Ezeket az érdekelteket a PK 10. számú állásfoglalás VII/c. pont­ja38 értelmében a perbe be kell vonni. Ezért a járásbíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor a Pp. 146. §-ának (2) bekezdésében foglaltak elle­nére erre a körülményre, J. J. haszonélvező perbevonására a felek figyel­mét nem hívta fel. Mivel a perbeli ingatlanra az OTP-fiók javára elidege­nítési és terhelési tilalom és az építési kölcsön biztosítására jelzálog van be­jegyezve, az OTP is az idézett állásfoglalás szerint olyan érdekelt, amelynek perbevonására, illetőleg a tulajdonosváltozáshoz való hozzájárulására szük­ség van. A haszonélvező az őt megillető jogokat a dolog tulajdonosának személyé­ben beálló esetleges változásra tekintet nélkül gyakorolhatja [Ptk. 155. § (3) bek.]. E jog önálló dologi hatálya kizárja azt, hogy a haszonélvezeti jog­gal terhelt dolog tulajdonosai a közös tulajdon megszüntetésével összefüg­gésben a haszonélvezőt — akarata ellenére — a haszonélvezet megszünteté­sére vagy korlátozására kényszeríthessék. A peres felek tehát J. J. hozzá­járulása nélkül nem állapodhattak meg az ingatlan beköltözhető állapot­ban való értékesítéséhez. J. J. tanúként kihallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a házban lakik és a konyhát egymaga használja. Az értékesítésnek említett módja sérti J. J. haszonélvező jogait, mivel a haszonélvező az őt illető részjogosítványok körében — érdekeinek megfele­lően — maga dönthet a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan birtoklása, használata és hasznosítása kérdésében. Az előadottak szerint megalapozatlan és téves a járásbíróság végzése, amellyel a peres felek között létrejött részegyezséget jóváhagyta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 247. §-ának (3) bekezdése alapján a tör­38 A PK 412. sz. állás foglalássál módosított szövegben IVjb. pont. 8 Polgári jogi döntvénytár 113

Next

/
Thumbnails
Contents