Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

végül nem ismertettek a feltalálók olyan gyakorlati példát sem, amelynek alapján az eljárást és a berendezést meg lehetne valósítani. Mindezekre figyelemmel a bíróságnak is az volt az álláspontja, hogy a bejelentés nem alkalmas a szabadalom megadására. A bejelentő az első fokú bíróság végzése elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a leírás megfelelő és a találmány lényegét oly mélységben tárgyalja, ami lehetővé teszi, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkező szakember a találmányt meg tudja valósítani. A fellebbezés nem alapos. A bejelentő a fellebbezésében sem adott magyarázatot arra nézve, hogy álláspontja szerint miért nem állanak fenn a bejelentésnek az Országos Találmányi Hivatalnak a bejelentést elutasító, valamint azt megelőző határozataiban, továbbá az első fokú bíróság végzésében megjelölt hiányosságai. Csupán állította, hogy a leírás megfelelő és alkalmas arra, hogy annak alapján a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakember meg tudja valósítani a találmány tárgyát. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 40. §-ának (2) bekezdése szerint a szabadalmi bejelentés a kérelemből, a találmány leírásából és az ezekkel kapcsolatos mellékletekből áll. A szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályait az Országos Találmányi Hivatal elnöke a Magyar Közlönyben teszi közzé. E felhatalmazás alapján adta ki az Országos Találmányi Hivatal elnöke az I—OTH—1969. számú Hirdetményt, amelynek 3. k) pontjában foglaltak szerint a leírásnak tartalmaznia kell — egyebek között — a kitűzött feladat pontos megjelölését és a találmány lényegének ismertetését legalább egy alkalmazási terület megjelölésével, a feladat legáltalánosabb megoldását, továbbá egy vagy több kiviteli példát. A leírásra vonatkozóan támasztható követelményekkel összefüggésben az Szt. 41. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakember a találmány tárgyát a leírás és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa. Helytálló az Országos Találmányi Hivatalnak és az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az Országos Találmányi Hivatal eljárása során módosított leírás sem olyan, hogy annak alapján a találmány szabadalmazhatóságát el lehetne bírálni. Ekként helytálló az Országos Találmányi Hivatalnak és az első fokú bíróságnak az Szt. 48. §-ának (2) bekezdésére alapozott döntése, mert a felhívott jogszabály szerint, ha az Országos Találmányi Hivatal a hiánypótlás ellenére is úgy találja, hogy a szabadalmi bejelentés nem felel meg a vizsgált feltételeknek, a bejelentést elutasítja. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését az Szt. 60. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Pkf. III. 21 140/1972. sz., BH 1974/2. sz. 61.) 34. Az Országos Találmányi Hivatal a közzététel után és az érdemi határozat meghozataláig bármely szabadalmazhatósági feltétel tekintetében iljabb vizsgálatot folytathat le és ennek eredménye alapján határoz a szabadalom megadása vagy a bejelentés elutasítása tárgyában [1969. évi II. tv. 57. § (1) bek. a) pont, 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. együttes rendelet 12. §(1) bek., 24. §(2) bek.]. A bejelentő a „Finomfúrófej" című találmányára szabadalmi oltalom 51