Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

désben rögzítették. Ez utóbbi vonatkozásban úgy állapodtak meg, hogy a feltaláló díjazásának kötelezettsége a P. vállalatra száll át. A szerződésnek az OTH-nál történő bejelentése, a feltaláló értesítése és esetleges igényeinek rendezése a P. vállalat feladata volt. A felperes a keresetében 110 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a találmányainak az említett szerződés alapján történt átruházásával kapcsolatban az alperes 220 000 Ft-ot kapott, amelynek felére jogszerű az igénye. Az első fokú bíróság részben helyt adva a keresetnek, arra kötelezte az alperest, hogy 40 000 Ft-ot s ennek 1973. július 1-től a kifizetés napjáig járó évi 5%-os kamatát a felperesnek fizesse meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alperest 2500 Ft perköltség megfizetésére és az általa előlegezett szakértői költség viselésére. Az első fokú bíróság a perbeli találmányok hasznosításával kapcsolatban részletes tényállást állapított meg. Nem fogadta el az alperesnek a találmányok ingyenes átruházására vonatkozó érvelését. Rámutatott arra, hogy a P. vállalat által átutalt 220 000 Ft az alperesnél hasznos eredményként jelentkezett. A felperest megillető találmányi díj összegének megállapításánál figyelembe vette az alpereshez befolyt térítési összeget, találmányok műszaki és szellemi színvonalát, továbbá a találmányi díjaknak az alperesnél szokásos mértékét. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes és a főügyész fellebbezéssel, az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az alperes csatlakozó fellebbezését az alább kifejtett indokokra tekintettel alaposnak találta. Az első fokú bíróság a per adatai alapján helyesen megállapított tényállás mellett helytállóan hivatkozott a perbeli jogvita eldöntésével kapcsolatban az irányadó jogszabályra. A felperes ugyanis a keresetét az alperes és a P. vállalat között 1973. június 20-án létrejött szerződésre alapította. Az erre vonatkozó vitás kérdések elbírálásánál tehát a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet (R) 10. §-ának (1) bekezdése értelmében az e rendeletben foglaltakat kell alkalmazni. Az első fokú bíróság azonban az említett szerződés tartalmát hiányosan vette figyelembe. A szerződés ugyanis azt a megállapodást is magában foglalja, hogy a szabadalmak átruházásával egyidejűleg a felperes díjazásának kötelezettségét, esetleges igényeinek rendezését a P. vállalat átvállalta. A szolgálati találmány díjazási kötelezettségére vonatkozólag az R. 1. §-ának (4) bekezdése azt is tartalmazza, hogy az értékesítéssel kapcsolatos szerződésben a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja, és az esetben a díjazás iránti szerződést a feltalálóval ő köti meg. Az első fokú bíróság a jogszabálynak ezt a rendelkezését figyelmen kívül hagyva hozta meg az alperest marasztaló döntését. A perbeli találmányok átruházása az R. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint értékesítésnek minősül. Minthogy a P. vállalat a felperes díjazási kötelezettségét érvényes szerződéssel átvállalta, a peres felek között jogviszony nem áll fenn. A felperes az átruházott szabadalommal kapcsolatos igényeit már nem az alperessel, hanem a fizetési kötelezettséget átvállaló P. vállalattal szemben érvényesítheti. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek az alperest marasztaló 48