Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

nyegét nem érinti, azt csupán — az eddig hat pontból álló sorozattal szemben három pontból álló sorozatban — egyértelműbbé tette. Okiratot csatolt annak igazolására, hogy az NSZK-ban az adott ügyben szereplő bejelentésének közzétételét elrendelték. Álláspontja szerint a bejelentés tárgya új és haladó. A fellebbezés nem alapos. A bejelentés tárgya: „súrlódóbetét fékekhez és tengelykapcsolókhoz", mely szinterezett fémesen kötött súrlódó elemekből és fémes súrlódó betéthordozón elhelyezett szervesen kötött súrlódó anyagokból áll. Helytálló mind az Országos Találmányi Hivatalnak, mind az első fokú bíróság végzésének az a megállapítása, hogy az anterioritásként felhozott szabadalmak szakember számára elegendő útmutatást tartalmaznak a bejelentés szerinti megoldáshoz. Egymagában az a körülmény, hogy a bejelentést más országban elfogadták és a közzétételét elrendelték, a bejelentés újdonságát és haladó voltát nem bizonyítja. A megoldás újdonságát és haladó jellegét a magyar jogszabályok szerint kell elbírálni. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. 1. §-a szerint csak az új, haladást jelentő műszaki jellegű megoldás szabadalmazható. A megoldás akkor új, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta (2. §). A technika adott állásához képest pedig akkor haladó jellegű a megoldás, ha annak révén eddig ki nem elégített szükséglet elégíthető ki, vagy valamely szükséglet az eddiginél előnyösebben elégíthető ki (3. §). Az első fokú bíróság a szabadalmi ügy adatainak helyes értékelésével állapította meg, hogy a bejelentésnek az újdonsága — a megjelölt anterioritásokra tekintettel — az adott esetben hiányzik. Következésképpen az említett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel helyesen járt el, amikor a bejelentő megváltoztatási kérelmét elutasította. A bejelentő ezt támadó fellebbezése alaptalan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését — a Pp. 259. §-ának rendelkezéséhez képest a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján — helyben hagyta. (Legf. Bír. Pkf. III. 21 098/1973. sz., BH 1974/9. sz. 376.) 30. A szabadalom átruházásával kapcsolatban a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja, ebben az esetben a díjazás iránti szerződést a feltalálóval ő köti meg, illetőleg a díjfizetési kötelezettség az átvállalót terheli [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (4) bek.]. A felperes két szolgálati találmánynak a feltalálója, amelyeknek szabadalmasa az alperes volt. Az egyik találmány nagy vegyi ellenállóképességű örvényszivattyú előállítására vonatkozik, amelyre az Országos Találmányi Hivatal az 1959. május 12-i bejelentés napjával szabadalmi oltalmat adott. A másik — önfelszívó szivattyú — találmányt pedig az 1967. július 7-én történt bejelentés alapján megadott szabadalmi oltalom védi. Az alperes az 1973. évi június 20-án kötött szerződéssel mindkét szolgálati találmányt a perben nem álló vállalatra ruházta át. A szerződés szerint a szabadalmak átengedése ingyenesen történt. A szabadalmak bel- és külföldi megszerzésére és fenntartására fordított eddigi költségek megtérítése fejében azonban a P. vállalat 220 000 Ft-ot fizetett az alperesnek. A szerződő felek a perbeli találmányok korábbi hasznosításával .kapcsolatos helyzetet, valamint a feltaláló díjazására vonatkozó megállapodásukat a szerző47