Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

rült sor. A hasznosító vállalat tehát az alperes és köteles újítási díj fizetésére [UR 6. § (1) bek. b) pont]. A másodfokú bíróság arra tekintettel vizsgálta a munkaköri kötelesség kérdését, hogy a felperesek tervező vállalat dolgozói, és munkaköri kötelességük az általában ismert legjobb megoldás megtervezése. A szakértő véleménye alapján azonban megállapította a másodfokú bíróság, hogy a megoldás viszonylagos újdonságán felül olyan korszerű és műszaki előrehaladást jelentő berendezés, amely nemcsak az alperesnél, hanem a tervező intézetnél is új, eddig nem alkalmazott és a felperesek konstrukciós tevékenységét is magában foglaló szerkezet. Ennek megtervezése a felperesek munkaköri feladatán belül jelentős alkotó tevékenységnek minősül [UR 2. § (1) bek.]. Az első fokú bíróság a díj összege tekintetében helyesen utalt az UR 7. §-ának (4) bekezdésére, a másodfokú bíróság azonban eltérően mérlegelte a díj összegére ható körülményeket. A szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson is fenntartott véleményéből kitűnik, hogy a javaslat többféle előnyös eredménye közül csak egy: a berendezés súlyának csökkenése és ezzel kapcsolatban olcsóbb előállítása értékelhető műszaki becsléssel, mégpedig két, ún. ikerkemencéhez (= egy berendezés) tartozó két felvonóból 1 848 534 Ft a megtakarítás. Ehhez járul a gyártás egyszerűsödése, a könnyebb szerelés, a munkavédelmi és üzembiztonsági tényezők, az épületnél egy emelet megtakarítása. Az alperesnél mutatkozó vállalati haszon azonban döntő módon nem ebből, hanem az exportálás lehetővé válásából ered. A várható, becsült nyereség 2 500 000 Ft a kiszállított 4 berendezés, vagyis összesen 8 kemence és 8 felvonó után. Ez a nyereség is becsült összeg. További tájékoztató adat az, hogy ikerkemencénként 185 000 Ft licencdíjat fizetett az alperes a felhasznált egyéb találmányok és know-how-ok után. A szakértő megállapítása szerint ezek ugyan a mészmű működésére vonatkoznak, és műszaki jelentőségük nagy, de hasonlóan fontos a kemencék folyamatos, üzembiztos anyagellátása, amit a felvonók végeznek el. A másodfokú bíróság mindezeket a körülményeket mérlegelte, amikor az újítási díjat az UR 7. §-ának (4) bekezdése alapján megállapította és úgy találta, hogy a keresetben kért 200 000 Ft nem túlzott követelés, arányban áll az újítás jelentőségével. Ezért részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és a marasztalást felemelte 200 000 Ft-ra. Ennek 2/s-a az I. r. felperest, x/3-a a II. r. felperest illeti. Az alperes köteles megfizetni ennek az összegnek 1971. január 1. napjától járó kamatait, valamint az ezzel az összeggel arányos első és másodfokú perköltséget [Pp. 78. § (1) bek.]. (Fővárosi Bíróság 56. Pf. 20 433/1972. sz., BH 1973/8. sz. 292.) 27. Az újítót az újítási díj a hasznos eredményhez mérten illeti meg, s a hasznos eredmény jelentkezhet úgy is, hogy a tervbe vett létesítményt az újítás alkalmazásával nagyobb hatásfokkal állítják elő [57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 7. § (3) bek.]. Az alperes az 1961-ben jóváhagyott és az Országos Tervhivatal engedélyével elfogadott beruházási programjában a mészüzeme részére hat darab, egyenként napi 70 tonna teljesítményt nyújtó mészégető kemence létesítését vette tervbe. 43