Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A felperesek 1964. június 10-én újítási javaslatot nyújtottak be az alperesnél. A javaslat szerint a hat darab kemencével elérni kívánt célt, a napi 420 tonna teljesítményt öt kemence építésével is el lehet érni, ha a kemencék hasznos magasságát 5,6 méterrel megnövelik. Ez esetben kemencénként napi 95 tonna teljesítményt lehet elérni, az öt kemence termelése napi 475 tonna, tehát több annál, mint amennyi az eredetileg tervbe vett hat kemence teljesítménye. Az alperes a felperesek újítási javaslatát elutasította ugyan, a későbbiek során azonban a beruházásban érdekelt valamennyi szerv — beleértve az alperest is — egyetértett a kemencéknek magasított kivitelben történő felépítésével, s azok az 1967. év végére el is készültek 3,5 méteres magasítással. Üzembe helyezésükre azonban ekkor technológiai hiányosságok miatt nem került sor, s ez csak az 1972. évben történt meg. Az alperes az 1972. évben mészből csak 15 482 tonnát termelt, tehát jelentősen kevesebbet annál is, mint amennyit az eredetileg tervezett kapacitással elő lehetett volna állítani. Előadása szerint ennek a mész iránti kereslet csökkenése volt az oka. A felperesek által a kerületi bíróság előtt korábban indított perben hozott jogerős ítéletében a bíróság megállapította, hogy a felperesek javaslata újítás, az alperes mészüzemének aknakemencéit az újítási javaslat szerint építették fel, s ennek folytán a felperesek és az alperes között újítási jogviszony jött létre. Az újítási díj tekintetében azonban marasztaló rendelkezést nem hozott. A felperesek a jelen perben előterjesztett keresetükben előadták, hogy az újításuk megvalósult, mert megtörtént a kemencék üzembehelyezése. A keresetüket a per során felemelve 350 000 Ft újítási díj fizetésére kérték az alperest kötelezni. Hivatkoztak az újítás folytán elérhető többlettermelésre, az üzemeltetés költségeinél jelentkező megtakarításra, valamint a beruházási költségmegtakarításra s mindezek alapulvételével kérték az újítási díj megállapítását. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint beruházási megtakarítás nem keletkezett, mert az eredeti beruházási programnak megfelelően hat kemence épült fel, többtermelésben mutatkozó eredmény pedig nincs, mert a kereslet csökkenése folytán csupán olyan mennyiséget termelt, amennyit eredeti program szerint épült kemencékkel is elő tudott volna állítani. Hivatkozott arra is, hogy a kemencékben termelt mésznél lényegesen nagyobb a II. osztályú termékek aránya, mint ahogy ezzel eredetileg számoltak. A Legfelsőbb Bíróság ez ügyben korábban már határozatot hozott és végzésével az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, e bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárás során a perben már eljárt igazságügyi műszaki szakértő kiegészítő szakvéleményt adott. A szakértő már a korábbi első fokú eljárásban adott szakvéleményében utalt arra, hogy a beruházás megvalósítása során hat darab mészégető aknakemencét építettek. A kemencék teljes kapacitása napi 240 tonnával több, mint amennyit az újítási javaslat benyújtása előtt tervbe vett hat kemence megépítése esetén lehetett volna termelni. A kiegészítő szakvéleményében részletezett számításai szerint 36 716887 Fta beruházási megtakarítás, mert ennyivel többe került volna, ha az újítás szerint felépült kemencék kapacitását az eredetileg tervezett 44