Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)
Korm. sz. rendelet 4. §-a, valamint a 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megalapozott. A megyei bíróság ítélete, amellyel az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította, a kifejtettek szerint törvénysértő. (M. tőrv. I. 10 471/1974. sz., BH 1975/8. sz. 361.) 26. Ha a munkáltató a hozzá benyújtott újítás megvalósítása tárgyában olyan tartalommal köt szerződést más vállalattal, hogy az újítás megvalósítási szerződést az újítást alkalmazó vállalat köteles megkötni, az újító jogszerűen léphet fel az újítási díj iránt az újítást alkalmazó vállalattal szemben [57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 6., 9. §j. A felperesek 1965. április 8-án „Kötélpályán vedres felvonó" cím alatt munkáltatójuknál újítási javaslatot adtak be. A felperesek munkáltatója, valamint az alperesi vállalat 1969. augusztus 6-án szerződést kötött egy külföldre szállítandó olajtüzelésű mészműre vonatkozóan, amelynek a terveit a felperesek munkáltatója volt köteles elkészíteni. A szerződő vállalatok megállapodtak abban, hogy a felperesek vedres felvonó újítását a tervek elkészítésénél felhasználják, és az alperes magára vállalta az újítás díjazását. Az elkészült tervek szerint 1970-ben 4 db komplett mészmű leszállítása megtörtént, és miután az újítás szerinti vedres felvonókat a gyárakba felszerelték, a felperesek kérték az alperest, hogy velük a hasznosítási szerződést kösse meg. Egyébként a felperesek 1969. október 1-én formális újítási javaslatot is előterjesztettek az alperesnél. Az alperes műszaki szakvéleményezői pozitívan értékelték a felperesek újítását, a hasznosítási szerződés azonban nem jött létre, mert az alperes által felajánlott 20 000 Ft-os díjazást a felperesek kevésnek találták. 1971. február 18-án ezért az alperes ellen keresetet nyújtottak be és az alperest 200000 Ft újítási díj megfizetésére kérték kötelezni. Az első fokú bíróság 100 000 Ft újítási díjat ítélt meg a felperesek részére (2/3—1/z arányban), ennek 1971. január 1. napjától járó kamatait és 5600 Ft perköltséget, az ezt meghaladó kereslet elutasította. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperesek az elutasítást sérelmezték és kérték, hogy a bíróság emelje fel az újítási díj összegét a keresetnek megfelelően 200 000 Ft-ra. Az alperes a kereset elutasítását kérte jogviszony hiányában vagy a díj leszállítását 20 000 Ft-ra. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezését találta alaposnak. Az első fokú bíróság helyesen alkalmazta a jogvitára az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendeletet (UR). Az nem volt vitás a felek között, hogy a felperesek javaslata újítás, és ennek felhasználása tette lehetségessé a mészművek exportját. Az alperes tévesen hivatkozik arra, hogy nincs jogviszonyban a felperesekkel. Az alperes és a felperesek munkáltatója 1969. augusztus 6-án szerződést kötött mészművek szállítására. Ebben a szerződésben megállapodtak abban, hogy felhasználják a felperesek újítását, és az alperes vállalta, hogy szerződést köt az újítókkal. 1969. július 18-án a felperesek engedélyt kaptak munkáltatójuktól, hogy az újítást benyújthassák az alpereshez is, és az 1969. október 1-én megtörtént (UR 9. §). Az újítást az alperes megvalósította, szerződés kötésére azonban nem ke42