Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

operációs megállapodás szerint az írezőgéphez alkalmazott szivattyút az NSZK-cég szállította, és az alperes vállalat szerelői az előírások szerint beszerelték a géprendszerbe. A felperesek felvetették, hogy ha import szivattyú helyett hazai gyártmányú szivattyút alkalmaznak, ezzel devizamegtakarítás érhető el. Ennek az elgondolásuknak a kivitelezése érdekében meghatározták a szivattyúval szemben támasztható követelményeket, megállapították a legfontosabb paramétereket, majd ezek után az alperes engedélyezte, hogy D-re utazzanak, és ott megtekintsék a d-i gépgyár által készített szivattyúkat. E látogatásuk tapasztalatai alapján úgy találták, hogy a d-i gépgyár által gyártott szivattyú kielégíti az írezőgéprendszerhez szükséges szivattyúval szemben támasztott valamennyi követelményt s az újítási javaslatukban javasolták ennek alkalmazását az NSZK gyártmányú szivattyú helyett. A felperesek a szükséges kísérleteket is lefolytatták, és azok mindenben igazolták a várakozásukat: az általuk kiválasztott hazai gyártmányú szivattyú a célnak megfelelt. Az igazságügyi műszaki szakértő véleményéből az is megállapítható, hogy az NSZK-cég által gyártott s a szóban levő berendezésekben az újítás használatba vétele előtt alkalmazott szivattyú forgódugattyús rendszerű, a térfogatkiszorítás elve alapján működik, míg a felperesek által javasolt szivattyú merőben más elvek szerint működő centrifugáiszivattyú. Az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint újítás az olyan műszaki, illetve üzemszervezéssel kapcsolatos megoldás, amely viszonylag új, a vállalat részére hasznos eredménnyel jár és nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotói tevékenységnek minősül. A felperesek javaslata újítás, mert a javaslat a korábban használt, importból beszerezhető szivattyú helyett működésének alapelveiben eltérő s ennek megfelelően teljesen más szerkezeti kialakítású hazai gyártmányú szivattyú alkalmazására irányult. A javaslat csupán ötletnek nem tekinthető, mert a megoldás módját is tartalmazta, nevezetesen annak megjelölését, hogy melyik az a szivattyú típus, amely az addig alkalmazott szivattyú helyettesítésére alkalmas. E megoldásnak műszaki tartalma is van, mert ahhoz, hogy az újítók a hazai választékból a megfelelőt megtalálják, szükséges volt annak kidolgozása, hogy az írezőgéprendszerben alkalmazásra kerülő szivattyúnak milyen paramétereket kell kielégítenie, s úgyszintén szükséges volt annak vizsgálata, hogy az alkalmazás szempontjából szóba jöhető szivattyútípus e paramétereknek megfelel-e. Az utóbbihoz szükséges kísérleteket az újítók közreműködésével folytatták le. A felperesek technológusok, így a javaslat előterjesztése nem tartozott munkaköri kötelességeik körébe. Ez egyébként megállapítható a periratok között levő munkaköri leírásukból is, amely szerint mindegyikük „esetenként fejlesztési feladatokat is megold". E meghatározásból kitűnik, hogy műszaki fejlesztési tevékenység csak akkor tartozott a feladatkörükbe, ha valamely meghatározott, e tárgykörbe tartozó feladat elvégzésére utasítást kaptak. A felperesek öntevékenyen, munkáltatói utasítás nélkül jártak el az import szivattyúk helyettesítése ügyében, e tevékenységüket tehát nem munkaköri kötelességüknél fogva végezték. A felperesek újításának alkalmazásba vétele az alperes számára hasznos eredménnyel járt, s így újítási díj iránti igényük az 57/1967. (XII. 19.) 41