Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

foglalt rendelkezés ellenére — írásbeli felhasználási szerződés nem jött létre. A felperes csak az M. H.-val került jogviszonyba. Ez okból a felperes szerzői díját nem lehet felemelni. Ez a díj egyébként is csak a művelődési miniszter (helyesen: kulturális miniszter, — v. ö.: 1974. évi 11. sz. tvr.) által államigazgatási eljárás során bírálható felül. A felperes szerződésen kívüli károkozásra alapított másodlagos igényéről azt állapította meg az első fokú bíróság, hogy a per anyaga az alperes jogellenes károkozására megnyugtató adatot nem tartalmaz. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Fenntartotta azt az előadását, hogy az M. H. csak az elkészített grafikai munkák vázlatdíját fizette ki részére, holott kiviteli terveket készített, s ezért a mű teljes díja megilleti. A fellebbezés nem alapos. A felperes keresetét a fentiek szerint lényegében arra alapította, hogy az alperes elmulasztotta közölni az M. H.-val az „előkalkulált költség"eket, vagyis azt a költséget, amelyet a felek az előkészítő megbeszélések során díjazásként számításba vettek. Ezért maradt alatta az M. H. által kifizetett díjazás a tervezettnek. A felperesnek ez az érvelése azonban nem alapos. Ha ugyanis a peres felek között a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendeletben szabályozott, érvényes felhasználási szerződés jött volna létre, a szerzői díjat a felek a szerződésben még ebben az esetben is csak a megfelelő díjtételre utalással rögzíthették volna, és az alkotó részére az alperes csak az illetékes szerv (a Képző- és Iparművészeti Lektorátus) által megállapított díjat fizethette volna ki [id. r. 14. § (1) bek. d) pont]. Az ilyen típusú szerződésekben tehát a feleknek a díjazásra vonatkozó esetleges megállapodása a lektorátust még akkor sem köti, ha a szerződés egyébként érvényes. Ezért közömbös, hogy az alperes tájékoztatta-e az M. H.-t az „előkalkulált költségek;'-ről. Ha pedig a felperes a lektorátus által megállapított díjazást sérelmesnek tartotta, a díjazást megállapító határozat ellen kellett volna jogorvoslattal élnie [23/ 1963. (IX. 21.) Korm. sz. r. 3. §]. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az M. H. csak azt a díjazást fizethette ki a felperes részére, amelyet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus megállapított. Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság: nem jött-e létre a peres felek között olyan — bár érvénytelen — felhasználási szerződés, amelynek alapján a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellenértékének megtérítéséről rendelkezni kell. A perbeli adatokból azonban azt a következtetést kell levonni, hogy a felek között még érvénytelen felhasználási szerződés sem jött létre. A felek 1973 nyarán — közelebbről meg nem határozott időben — folytatott tárgyalásai arra irányultak, hogy az alperes milyen módon bonyolítja le a kivitelezési munkák megrendelését. A felek szándéka tehát nem az egymással létesítendő szerződésre, hanem arra irányult, hogy előkészítsék az alperes és a reklámgrafikákat kivitelező vállalat közötti szerződés lehető gyors teljesítését. Ha pedig a felek magatartásában a szerződéskötésre irányuló akarat nem ismerhető fel, még érvénytelen szerződés létrejöttéről sem lehet beszélni. A felek közötti szerződéses viszony hiányában mérlegelendő volt az is: nem állapítható-e meg az alperes részéről olyan szándékos magatartás, amely a jóhiszemű felperest alapos okkal olyan magatartásra indította, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte (Ptk. 6. §). Az alperes felelős39