Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

hogy a mű felhasználásával televíziós sugárzás céljából televíziós filmet, illetőleg az R. 31. §-ában megjelölt művet készíthet és megszerzi a rögzítéssel létrejött mű a) más nyelvű felirattal történő ellátásának és szinkronizálásának, b) területi korlátozás nélküli ismételt sugárzásának, terjesztésének, valamint — külön díjazás ellenében — a nyilvános előadás céljára történő értékesítésének jogát. Az MRT a megfilmesítési szerződés alapján megszerzi azt a jogot is, hogy akár a mű szerzőjével, akár más személlyel az alapul szolgáló mű felhasználásával forgatókönyvet készíttessen. A megfilmesítés alapjául szolgáló mű tehát a szerződés alapján elkészítendő mű vagy pedig már kész mű lehet, amelynek alapján a forgatókönyv elkészíthető. Az alperes a felperesek jogelődje által írt novella, tehát kész irodalmi mű felhasználásának, megfilmesítésének jogát szerezte meg a szerződéssel, ezért a Vr. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szerzői díjat a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül kell a szerző részére kifizetnie. A perbeli szerződésnek ezzel ellentétes kikötése az Szjt. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, helyébe a Vr. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megállapított rendelkezés lép. Az alperes tehát a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül köteles lett volna a szerző, illetőleg örökösei részére a szerzői díjat kifizetni. (Legf. Bír. Pf. III. 20. 270/1973. sz., BH 1974/9. sz. 375.) 24. Reklámgrafikai alkotás szerzői jogdíját a Képző- és Iparművészeti Lektorátus állapítja meg, a díjmegállapítást a kulturális miniszter bírálhatja felül; a feleknek a díjazásra vonatkozó megállapodása a lektorátust nem köti [1969. évi III. tv. 27. §, 6/1970. (VI. 24.) MM sz. r. 14. §, 23/1963. (IX. 21.) Korm. sz. r. 3. §, Ptk. 6. §]. A felperes 10 985 Ft megfizetése iránt indított keresetet az alperes ellen. Előadása szerint 1973. év nyarán az alperes megrendelésére grafikus munkákat végzett, s az elkészült műveket át is adta az alperesnek. Azt állította, hogy az alperes a reklámgrafikai alkotások kivitelezésére az M. H.-val kötött megállapodás során elmulasztotta a felek közötti tárgyaláson előkalkulált költség közlését. Ezért az M. H. a kész műveket csak vázlatként vette át és mint ilyet díjazta. A keresetében az M. H. által kifizetett vázlatdíj és az alperessel létrejött megállapodás szerinti „előkalkulált költség" közötti különbözetet követelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperessel jogviszonyban lenne, illetőleg azzal védekezett, hogy a reklámgrafikai alkotások kivitelezésére az M. H.-val kötött megállapodás körül semmi olyan mulasztás nem terheli, amely a vele szemben támasztott keresetet megalapozná. Az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek közötti szóbeli megbízás alapján elkészített reklámgrafikák kivitelezését az alperes az M. H.-nál rendelte meg. A megrendeléseket követően megtörtént a felperes tervezői kijelölése, majd a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a felperes kiviteli terveit elbírálta s megállapította a felperest megillető díjat. Ezt az M. H. a felperes részére ki is fizette. Megállapította az első fokú bíróság azt is, hogy a peres felek között — az 1969. évi III. ,tv. 27. §-ában 38