Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

kész műről nem lehet beszélni. Az elhunyt szerző regénye — a Televízió részéről — nem kész mű, hanem forgatókönyv elkészítéséhez szükséges nyersanyag volt. Ebben az esetben pedig a felperesek által említett jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható. A szerződés szerint a 10 000 Ft szerzői jogdíj a műsor első sugárzása után fizetendő. A tv-játék nem került lejátszásra, és így „a műsor első sugárzása" nem történt meg, tehát díjazásra sem tarthatnak igényt. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította és a felpereseket 100 Ft perköltség fizetésére kötelezte. A bíróság ítéletének indokolása szerint az adott esetben az 5/1970. (VI. 12.) MM sz. rendelet 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett „kész műről" az alperes vonatkozásában nem lehet beszélni. Kész mű ugyanis az, amely a Rádió és Televízió által sugározható úgy, ahogy van. A felperesek jogelődjének novellája — amelynek felhasználására a felek szerződést kötöttek — úgy, ahogy azt a néhai szerző megírta, sugározható lenne pl. felolvasás útján, ha a felek erre vonatkozóan kötöttek volna szerződést. Ez esetben a jogdíj a mű elfogadásától számított nyolc napon belül esedékes lenne, és az olyan kikötés, amely a jogdíj esedékességét a sugárzást követő időre halasztja, valóban az idézett jogszabályba ütköznék. A felek azonban nem a novella változtatás nélküli közvetlen sugárzására kötöttek szerződést, hanem arra, hogy az alperes a novellát az U. T. által elkészítendő tv-játékhoz felhasználhatja. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek. Az ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérték. A fellebbezés alapos. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 42. §-ának (1) bekezdése szerint: „Megfilmesítési szerződés alapján a szerző köteles a művet a filmgyár rendelkezésére bocsátani. A filmgyár megszerzi a mű egyszeri filmrevételének, továbbá a film területi korlátozás nélküli terjesztésének és nyilvános előadásának jogát, s jogot szerez a filmnek más nyelvű felirattal vagy (szinkronizált) hanggal való ellátására, a felhasználás fejében pedig a szerzőnek köteles díjat fizetni." Az Szjt. 43. §-a szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni minden olyan szervezetre, amely megfilmesítési szerződés alapján filmek előállításával foglalkozik. A Magyar Rádió és Televízió (a továbbiakban: MRT) felhasználási szerződéseinek feltételeiről és a szerzők díjazásáról az Szjt. 56. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a művelődésügyi miniszter 5/ 1970. (VI. 12.) MM sz. rendelete (Vr.) rendelkezik. E rendelet IV. alatti rendelkezései vonatkozásában az MRT megfilmesítési szerződéseire, az V. alatti szakaszai pedig az MRT által fizetendő szerzői díjakra. A Vr. V. alatti 12. §-ának (1) bekezdése szerint „szerzői díjat aj a szerződés alapján elkészített mű esetén az elfogadástól, b) kész mű esetén a szerződés megkötésétől, c) ismételt sugárzás [7. § (2) bek.] esetén az ismételt sugárzástól számított nyolc napon belül kell a szerző részére fizetni." A Vr. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett „kész mű" irodalmi művek esetén nem jelenti azt, hogy a mű minden esetben az MRT által már sugározható úgy, ahogy van. Az MRT megfilmesítési szerződés alapján általában nem már sugárzásra alkalmas művek felhasználásának jogát szerzi meg, hanem azt a jogot, 37