Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

szerződés szerint határozatlan időtartamra szerez kizárólagos felhasználási jogot. E rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a szerződés a felhasználást meghatározott időhöz nem köti, a felhasználási szerződés határozatlan időre szól. Ezek a rendelkezések azonban az adott esetre azért nem alkalmazhatók, mert a bíróságnak a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében a határozathozatalig terjedő időre kell hatályossá nyilvánítania a szerződést, ez esetben pedig értelemszerűen szóba sem jöhet a határozatlan időre történő jogszerzés, ami a felemelt díjtétel alkalmazásának előfeltétele. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, s a felperest a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a fellebbezési eljárásban felmerült, a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése szerinti mértékben megállapított költségei megfizetésére. [Legf. Bír. Pf. III. 20 852/1973. sz.. BH 1974/9. sz. 374.] 23. Kész irodalmi mű felhasználására, megfilmesítésére kötött szerződés alapján járó szerzői díjat a szerző részére a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül kell kifizetni [1969. évi III. tv. 26. § (2) bekezdése, 42. § (1) bek., 43. §, 57/1970. (VI. 12.) MM sz. r. 12. § (1) bek., 7. § (2) bek., 8. § (1), (2) bek.]. A felperesek R. J. író örökösei. 1970. december 16-án szerződést kötöttek az alperessel jogelődjük szerzői jogi védelem alatt álló művének felhasználására. A szerződés szerint a felperesek engedélyt adtak az említett mű felhasználására egy 90 perces tv-játék forgatókönyvének elkészítéséhez, amelyet az alperes a perben nem álló U. T.-tól rendelt meg. A felek a szerzői jogdíj összegét 10 000 Ft-ban állapították meg, amelyet az alperes a műsor első sugárzása után lett volna köteles a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz átutalni. Az alperes az említett tv-játékot nem tűzte műsorra, azt nem sugározta és a felperesek részére szerzői jogdíjat nem fizetett. 1972. február 12-én közölte, hogy a szóban forgó zenés vígjátékot belátható időn belül nem kívánja műsorra tűzni. A felperesek ilyen előzmények után 1972. szeptember 21-én keresetet nyújtottak be az első fokú bírósághoz. Ebben 10 000 Ft szerzői jogdíj, ennek kamatai és perköltség fizetésére kérték kötelezni az alperest. A keresetlevelükben előadták, hogy az alperessel kötött szerződésnek az a kikötése, amely szerint a 10 000 Ft szerzői jogdíj az első sugárzáskor esedékes, az 5/1970. (VI. 12.) MM sz. rendelet 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakkal ellentétes, mert kész mű esetében — a jogszabály kötelező rendelkezése szerint — a jogdíjat a megállapodás megkötésétől szá^mított nyolc napon belül kell a szerző részére kifizetni. A Szerzői Jogi Törvény [1969. évi III. tv. 26. §-ának (2) bekezdése] értelmében ettől a rendelkezéstől eltérő ellentétes kikötés semmis, és helyébe a jogszabály megfelelő rendelkezése lép. Következésképpen, mivel az adott esetben kész mű átadása történt, az alperes — a jogszabály kötelező rendelkezésénél fogva — már a megállapodástól számított nyolc nap alatt köteles lett volna kifizetni a 10 000 Ft szerzői jogdíjat. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződés említett része nem ütközik'jogszabályba, mert a Televízió vonatkozásában .36