Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

1000 Ft-ban találta megállapíthatónak a mű értékével arányban álló díjat és e szerint marasztalta az alperest. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és kérte az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával a marasztalás összegének 4200 Ft-ra való felemelését. Állította, hogy a szerződésben hat oldalra vállalt műre kikötött 5000 Ft díjnak az elkészített öt oldalra eső arányos része megilleti, mert a mű elkészült részét az alperes kifogás nélkül átvette, ezt az alperes semmisítette meg. Hivatkozott arra is, hogy a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet 8. §-a (2) bekezdésének b) pontja kétszeres díj kikötését engedi meg, ha a mű kizárólagos felhasználási joga határozatlan időtartamra szól. Az alperes fellebbezésre adott ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte. A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. Az első fokú bíróság a tényállást az első fokú eljárás adatainak és a felek előadásainak egybevetése alapján helyesen állapította meg. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta döntése alapjául. Az adott tényállásra azonban a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható, mert nem arról van szó, hogy harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás volt szükséges a szerződés létrejöttéhez és ez nem történt meg, hanem arról, hogy az alperes — az első fokú bíróság által is felhívott 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet 14. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés folytán — mindaddig meg sem köthette volna a szerződést a felperessel, amíg az illetékes szerv a felperest nem jelöli ki a mű elkészítésére. Az erre illetékes szerv pedig a 23/1963. (IX. 30.) Korm. sz. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Ezért a szerződés amiatt érvénytelen, mert a felek nem fordultak a felperes kijelölése végett az illetékes szervhez, a szerződésüket tehát a jogszabály megkerülésével kötötték, s ekként az a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. A semmisség következményeit illetően helyes az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy mivel a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá kell nyilvánítani és rendelkezni kell az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A felek szerződését azonban eredeti tartalmával még a határozathozatalig terjedő időre sem lehet hatályossá nyilvánítani, mert annak a díj mértékére vonatkozó kikötése is jogszabályba ütközött: több volt, mint amennyinek felszámítását a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet — még az e rendelet 8. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltétel fennállása esetén is — megengedi. Ezért a felperest ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatásként a jogszabály megfelelő rendelkezése szerinti jogdíj illeti meg. Az első fokú bíróság tehát a felperesnek járó szerzői jogdíj összegének meghatározásánál helytállóan indult ki a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet mellékletének a 2/b. pontjában megjelölt díjtételéből, s helyesen állapította meg az összes körülmények mérlegelésével oldalanként 200 Ft-ban, összesen 1000 Ft-ban a felperesnek járó díjat. A 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet 8. §-a (2) bekezdésének b) pontja valóban lehetővé teszi a díjnak felemelt összegben — legfeljebb a díjtétel felső határának kétszeresében — való megállapítását, ha a felhasználó a 35