Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Az Szjt. 44. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi oltalom az építészeti alkotás és egyéb műszaki létesítmény tervezőjét is megilleti. Az Szjt. 14. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a felhasználás joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogát a munkaviszony tartalma által meghatározott körben szerzi meg és csak működési körén belül gyakorolhatja. A felperes a szóban levő tervek elkészítésében munkaviszonya keretében, munkaköri kötelezettsége alapján, a II. r. alperes működési körén belül szervezett tervező kollektíva egyik tagjaként vett részt. Az ily módon elkészült terveknek működési körén belül történő felhasználásához a II. r. alperes az Szjt. 14. §-ának (1) bekezdése alapján jogosultságot szerzett. A felperes követelésének elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a II. r. alperes építőipari kivitelező vállalat, amelynek tervezéssel foglalkozó részlege is van. Tevékenységi köre tehát kiterjed az általa kivitelezendő munkák tervezésére is; ez egyébként következik a műszaki tervezésről szóló 2050/1967. (IX. 3.) Korm. sz. határozat I. Fejezetének 2/a) pontjában foglaltakból is. A szóban levő terveknek működési körén belül történő felhasználása a II. r. alperes vonatkozásában tehát azt jelentette, hogy a II. r. alperes az általa kivitelezett munkákat e tervek alapján készíti el. A terveknek ilyen módon való felhasználására pedig a II. r. alperesnek az Szjt. 14. §-ának (1) bekezdése alapján joga volt, minthogy a felperes és a perben nem szereplő társai a ÍI. r. alperessel szemben fennálló munkaviszonyuk tartalmánál fogva voltak kötelesek a terveket elkészíteni, s minthogy a II. r. alperes nemcsak tervezéssel, hanem elsősorban kivitelezéssel foglalkozó vállalat, a neki átadott terveknek működési körén belül történő felhasználását valósította meg a tervek alapján végzett építőipari kivitelezési tevékenység. Ezen mit sem változtat az, hogy a terveken a szükségessé vált módosításokat az I. r. alperes végezte el a II. r. alperes tervezői minőségének feltüntetése mellett. A 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint felhasználáson az Szjt. alkalmazásában azt a folyamatot kell érteni, amely a művet a nyilvánossághoz közvetíti. Az adott esetben a nyilvánossághoz közvetítést a tervek szerinti lakóházak felépítése jelentette, így vált mindenki által érzékelhetővé a tervekben kifejeződött szellemi alkotás. Ebből is az következik tehát, hogy a tervek felhasználója a II. r. alperes volt. Minthogy a szóban levő tervek felhasználásának joga a II. r. alperest megillette, a felperes szerzői díj iránti igénye alaptalan. Érdemben tehát helytálló az első fokú bíróságnak a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasító ítéleti döntése. Alaptalan a felperes fellebbezése a perköltségre vonatkozó részében is. A keresetét a felperes az I. r. alperessel szemben az egész első fokú eljárás tartama alatt mindvégig fenntartotta, s így mint pervesztes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az ellenérdekű fél költségeit megfizetni. [Legf. Bír. Pf. III. 20 364/1974. sz., BH 1974/11. sz. 432.] 33