Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

bek., 2050/1967. (IX. 3.) Korm. sz. h. I. Fej 2/a) pont, 9/1969. (XII. 29.) MM sz. r. 10. §(1) bek.]. A felperes a II. r. alperes alkalmazásában áll mint tervező mérnök. Munkaviszonya keretében, a vállalaton belüli tervező-kollektíva egyik tagjaként részt vett a lakótelep — a vállalat által kivitelezett — lakóépülete terveinek elkészítésében. A II. r. alperes a szóban levő terveket ellenszolgáltatás nélkül átadta az I. r. alperesnek, amely azokat a megrendelésére készült tervekhez megfelelően módosítva felhasználta. Az e tervek szerint felépült lakóházak kivitelezője is a II. r. alperes volt. A felperes a keresetlevelében utalt arra, hogy az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 44. §-ának (1) bekezdése az építészeti alkotások és egyéb műszaki létesítmények tervezőit szerzői jogi oltalomban részesíti. Minthogy az adott esetben oltalom hatálya alá eső műnek nem olyan felhasználásáról van szó, amelynek joga a munkaviszony keretében alkotott műre a munkáltatót megilleti, a szerzői joghoz fűződő vagyoni igényének kielégítése fejében 10 000 Ft tervezői díj fizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. Előadta, hogy a tervező kollektívát megillető szerzői jogi igénynek reá eső részét érvényesíti. Keresetét a per során kiterjesztette a II. r. alperesre is. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest az alperesek javára 100—100 Ft perköltség fizetésére kötelezte. ítéletének indokaiban hivatkozott az Szjt. végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 12. §-ának (1) bekezdésére, amely arról rendelkezik, hogy a szerzői díjnak milyen arányú részét köteles a munkáltató a szerzőnek kifizetni, ha a munkaköri kötelezettség alapján készített műre fennálló felhasználási jogának gyakorlása során a műre harmadik személlyel felhasználási szerződést kötött. Az első fokú bíróság álláspontja az volt, hogy mivel a felperes munkaköri kötelezettsége körében hozta létre a művet, a díj iránti igényét csak a munkáltatójával szemben érvényesítheti, s így az I. r. alperessel szembeni keresetének jogszerű alapja nincs. A II. r. alperessel szemben pedig azért alaptalan a kereset, mert a munkáltató a hozzá befolyt szerzői díjból köteles a szerző igényét kielégíteni, az adott esetben azonban a tervek átadása ingyenesen történt, ezért a felperesnek a II. r. alperessel szemben szerzői díjra jogszerű igénye nincs. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében már csupán a II. r. alperest kérte marasztalni a kereseti kérelmének megfelelően, az I. r. alperes vonatkozásában pedig kérte perköltség megítélésének mellőzését, minthogy az I. r. alperes az előzetes felszólítására nem válaszolt s így a perre okot adott. A fellebbezés alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül [Pp. 253. § (3) bek.], nem érintette ezért az első fokú ítéletnek a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasító, fellebbezéssel nem támadott részét. Az első fokú bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján helyesen állapította meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta döntése alapjául. Helytálló az első fokú bíróságnak a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasító ítéleti döntése, annak jogi indokaival azonban nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság. 32