Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

— Petőfi nyomán — az 1926-ban meghalt B. K., verseit pedig az 1957-ben meghalt H. J. írta. A daljátékot az alperes rendszeresen műsoron tartja, a szerzői díjakat 1973. év végéig meg is fizette, 1974. január 1. napja óta azonban az alperes K. P. örököseinek szerzői díjat arra hivatkozva nem fizet, hogy K. P. vonatkozásában a védelmi idő 1973. év végével eltelt. A felperes a szerzői díj megfizetése iránt indított keresetét arra alapította, hogy a mű alkotói „szerzőtársak", ezért a szerzői jogi védelmi időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. A közös művet ugyanis a mű sérelme nélkül nem lehet önálló részekre szétválasztani. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a daljáték az Szjt. 5. §-ának (2) bekezdése alá eső mű, a társszerzőket tehát önálló szerzői jog illeti meg, ezért a védelmi időt mindegyik társszerző vonatkozásában külön kell számítani. Az első fokú bíróság beszerezte a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményét. A szakvélemény szerint az oszthatatlanság vagy oszthatóság kérdésében „elsősorban a művészi-szakmai megítélés, de meghatározott értelemben az általánosan ismert vagy elfogadott közfelfogás, társadalmi vélemény stb. ad ... megfelelő eligazítást". Ezért valamely mű művészi értelemben vett oszthatósága nem azonos a fizikai oszthatósággal. A legszorosabb alkotói közösséget „olyan szerzőtársi kapcsolatok eseteiben kell vagy — pontosabban fogalmazva — olyan eseteiben is meg kell állapítani, amikor az alkotás a műfajra vagy az alkotói közösség kialakulásának módjára tekintettel végül is eredményében elválaszthatatlan egységet jelent". E megfontolásokból a szakvélemény azt a következtetést vonta le, hogy a perbeli dalmű mint színpadi alkotás a művészi megítélés, a közfelfogás és ennek megfelelően az általános megítélés szempontjából is olyan mű, amely színpadi előadás formájában a szerzők együttes munkájaként ismert. Ezért a dalmű mint színpadi alkotás oszthatatlan, egységes mű. Az első fokú bíróság a nem vitás tényállás és az ismertetett szakvélemény alapján az alperest szerzői jogdíj fizetésére kötelezte. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perbeli dalmű több szerző olyan közös alkotása, amelyet nem lehet önálló részekre szétválasztani, ezért a védelmi időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. Minthogy pedig H. J. szerzőtárs 1957. évben bekövetkezett halálától a védelmi időnek csak egy része telt el, a szerzőtársak jogutódait megillető vagyoni jogok az Szjt. 15. §-ának (2) bekezdése értelmében az előadás időpontjában is oltalom alatt állottak. Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés alaptalan. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében a vagyoni jogok a szerző halálától számított ötven éven át részesülnek védelemben. A (2) bekezdés értelmében pedig ezt a védelmi időt szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. A perben tehát először is azt a kérdést kell eldönteni, hogy a perbeli dalmű zenéjének szerzője, a szövegíró és a versek írója szerzőtársak-e. A szerzőtársak fogalmát a törvény 5. §-a határozza meg. Az 5. § (1) bekezdése szerint több szerző közös művére, ha azt nem lehet önálló részekre szétválasztani, a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen illeti meg. A (2) 28