Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

létének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződéseket köthet. A szerződésben a vállalat kötelezi magát, hogy a tanulmányok alatt támogatást biztosít, a másik fél pedig vállalja, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál dolgozik. Az Mt. V. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében ilyen szerződést a vállalat nemcsak a saját dolgozójával, hanem más vállalatnál munkaviszonyban álló vagy munkaviszonyban nem álló személlyel is köthet. A művelődésügyi miniszter az Mt. V. 15. §-ának (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján adta ki az 5/1969. (VII. 27.) MM sz. rendeletet, amelynek 1. §-a értelmében a rendelet hatálya azokra a tanulmányi szerződésekre terjed ki, amelyekben a vállalat valamely szakmunkásképző intézet vagy más oktatási intézmény nappali tagozatának hallgatója, tanulója részére társadalmi ösztöndíj folyósítására, az ösztöndíjas pedig a megállapodás szerinti tanulmányok folytatására és a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál munka végzésére vállal kötelezettséget. Az utóbbi rendelet végrehajtásáról szóló 8/1969. (XI. 25.) MüM sz. rendelet 1. §-a kifejezetten akként rendelkezik, hogy tanulmányi szerződés „csak tanulóviszonyban álló szakmunkástanuló és elsősorban a felvételében érdekelt vállalat között létesíthető". A kifejtettek szerint olyan jogszabályi rendelkezés nincs, amely lehetővé tenné, hogy a tanulmányi szerződéshez — annak érvényessége érdekében — hozzájárulását adni köteles törvényes képviselő a szerződést ügyletkötő félként megköthesse és azzal kapcsolatban közvetlen kötelezettségeket vállalhasson. A tanulmányi szerződés teljesítésére kizárólag a tanuló és a vállalat jogosult, illetve köteles, a törvényes képviselővel szemben a szerződés teljesítése ki sem kényszeríthető. A II. r. alperes ekként az I. r. alperes által elkövetett szerződésszegésért anyagilag sem tehető felelőssé. Ebből következik, hogy a szerződésnek az a rendelkezése, amely a szerződést törvényes képviselői minőségben aláíró II. r. alperest szerződéskötő félként tünteti fel azzal, hogy a szerződésben foglaltak megtartásáért ő is kötelezettséget vállal, érvénytelen. A szerződés érvénytelen rendelkezésére pedig nem lehet jogokat és kötelezettségeket alapítani. Ezért törvénysértőek az eljárt bíróságok ítéletei, amelyekben az I. r. alperes szerződésszegésért a II. r. alperes felelősségét is megállapították és őt az I. r. alperessel egyetemlegesen kötelezték a felperesnek visszajáró ösztöndíj megfizetésére. (P. törv. III. 20 222/1972. sz., BH 1973/7. sz. 265.) 10. Korlátozottan cselekvőképes személy a munkával szerzett keresménye erejéig érvényesen vállalhat kezességet [Ptk. 14. § (2) bek. c) pont, 20. § (1), (2) bek.]. A megállapított tényállás szerint a felperes anyja és mostohaapja az alperestől 10 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyért a felperes — aki munkaviszonyban állott és keresete volt — kezességet vállalt. A felperes még ebben az időben 17 éves, tehát korlátozottan cselekvőképes volt. A felperes anyja meghalt, a mostohaapja pedig a kölcsönt nem törlesztette. Az alperes végrehajtást kért a felperes munkabérére és másik kezestársa ellen. A bíróság a felperes munkabérét letiltotta. A felperes a perben keresetet indított a végrehajtás megszüntetése iránt, mert mint kiskorú nem vállalhatta volna el érvényesen a kezességet. A járásbíróság a keresetnek a Ptk. 20. §-ának (1) bekezdése alapján helyt 21