Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

hogy tanulmányainak ideje alatt az I. r. alperest havi 250 Ft ösztöndíjban részesíti. A felek kikötötték, hogy a szakmunkásvizsga letétele után az I. r. alperes annyi ideig marad a vállalatnál munkaviszonyban, amennyi ideig ösztöndíjat kapott. Arra az esetre vonatkozóan, ha az I. r. alperes a szakmunkásképzettség elnyerése után „nem marad a vállalatnál", a felek úgy rendelkeznek, hogy a kifizetett ösztöndíjat teljes egészében vissza kell fizetni, ha pedig csak egy vagy két évet dolgozik, ennek arányában csökken a visszafizetendő összeg. A szerződés, amelyet az 1954-ben született I. r. alperes törvényes képviselőjének minőségében a II. r. alperes is aláírt, a továbbiakban azt tartalmazza, hogy „a tanuló törvényes képviselője az anyagi támogatást és annak feltételeit elfogadja, és kötelezi magát a feltételek maradéktalan betartására". A szerződésben vállalt kötelezettségének azonban az I. r. alperes nem tett eleget, mert a tanulmányait 1970. szeptember 1-én abbahagyta, majd 1971. február 17-én segédmunkási minőségben munkaviszonyt létesített egy másik vállalattal. A felperes az ösztöndíjat az 1969. szeptember 1-től az 1970. október 31-ig terjedő időben folyósította az I. r. alperesnek, összesen 3500 Ft-ot fizetett neki ezen a címen, amelyből az I. r. alperes — a felperes felszólítására — 500 Ft-ot visszafizetett. A felperes keresetében 3500 Ft megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Utóbb — a per során — a keresetét leszállította 3000 Ft-ra. Az első fokú bíróság előtt az I. r. alperes a 3000 Ft megfizetésére irányuló kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte. A II. r. alperes sem az első fokú, sem a másodfokú eljárás során megtartott tárgyaláson nem jelent meg. Írásban bejelentette „mint szülők elismerik, hogy az I. r. alperes a 3500 Ft-ot részletenként visszafizeti", „hogy munkahelye megvan és módjában áll fiának ez összeget visszatéríteni", és mint szülők kérik, hogy „a bíróság a letiltást fia munkahelyére küldje el". Az első fokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket havi 250 Ft-os részletekben 3000 Ft megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a tanulmányi és ösztöndíj szerződést „mindkét alperes egyetemlegesen megkötötte", szerződésszegésük folytán tehát a tartozást ugyancsak egyetemleges kötelezettséggel tartoznak megfizetni. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét — lényegében indokai alapján — helyben hagyta. A mindkét bíróság ítéletének a II. r. alperesre vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az I. r. alperes 1954. október 16-án született, a szerződés megkötésekor tehát 15 éves múlt. Korlátozottan cselekvőképes személy lévén, jognyilatkozatának érvényességéhez a Ptk. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében törvényes képviselőjének beleegyezésére vagy utólagos jóváhagyására volt szükség. A Polgári Törvénykönyvnek az előzőekben említett rendelkezésével összhangban mondja ki a nappali tagozatos iskolai képzésben résztvevőkkel köthető tanulmányi szerződésekről szóló 5/1969. (VII. 27.) MM sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése, hogy az oktatási intézmény vezetőjének meg kell tagadnia a szerződés jóváhagyását, ha — kiskorú esetén — a szerződés megkötéséhez a törvényes képviselő nem járult hozzá. Az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalat a szakemberszükség20