Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

el attól, hogy a felperesek a régi kamra helyén a lebontott kamra méreteivel azonos nagyságú kamrát építsenek. Ilyen méretű és nagyságú kamra építéséhez jognyilatkozat pótlására nincs szükség, ez nem is volt a kereseti kérelem tárgya. Ezért tévedett az első fokú bíróság, amikor ilyen értelmű határozatot hozott. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a per jelenlegi állásában nem tudható, a felperesek milyen kamra helyiséget kívánnak építeni, így pedig kereseti kérelmük „általános" jognyilatkozat pótlására irányul, amellyel olyan helyiség felépítésére is jogot nyerhetnének, amely ugyan az építési szabályzat szerint kivitelezhető, de a tulajdonostársak jogos érdekébe ütközik. Ilyen kereseti kérelem elleni védekezés és ilyen jognyilatkozat megtagadása pedig nem minősíthető joggal való visszaélésnek. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek a perben nem terjesztettek elő határozott kereseti kérelmet, vagyis nem jelölték meg, hogy az alperesek jognyilatkozatának a pótlását a közös ingatlan pontosan melyik részén elhelyezkedő, milyen alapterületű, milyen magasságú építmény létesítésére kérik. Az egész eljárás során csupán általánosságban igényelték „egy" kamra építésének engedélyezését azzal, hogy majd az építésügyi hatóság állapítja meg a létesítendő kamra méreteit és az általa megállapítandó nagyságú épülethez adja meg az építési engedélyt. A felpereseknek az építési hatósághoz 1969. július 14-én benyújtott kérelme sem tartalmaz méretadatokat. Az eljárt bíróságok anélkül tárgyaltak a perben, hogy a felpereseket felhívták volna arra, keresetükben pontosan jelöljék meg milyen méretű, hol elhelyezkedő kamra létesítéséhez szükséges alperesi jognyilatkozat pótlását igénylik, továbbá hivatalból nem tisztázták a per elbírálása szempontjából feltétlenül szükséges azokat a tényeket, melyek a lebontott és az újonnan épített kamra elhelyezésére és méreteire vonatkoznak. A bíróság ugyan a perben építész-szakértőt is meghallgatott, de szakértői bizonyítással sem állapította meg az összes, a per elbírálása szempontjából nélkülözhetetlen méretadatokat. Az ilyen határozatlan módon megjelölt épület létesítése ellen jogosan tihakoztak az alperesek, ezért nem tekinthető joggal való visszaélésnek, amikor az ilyen felperesi igénnyel szemben a hozzájáruló nyilatkozat adását megtagadták. Az eljárás adataiból megállapítható, hogy a felperesek 6,5 m hosszúságú kamrát építettek, jóllehet az 1972. május 24-én tartott tárgyaláson tett nyilatkozatuk szerint is a lebontott építmény a toldalékrésszel együtt csak 5 m hosszú volt. Az alperesek szerint a régi kamra hosszmérete mindössze 3,5 m volt. Az ellentétes adatok mellett nem lett volna megállapítható, hogy az alperesek jognyilatkozatának a pótlására nincs szükség, miután azok nem zárkóztak el a régi kamra helyére építendő, azzal azonos nagyságú kamra építésétől. Az eljárás adataiból ugyanis megállapítható, hogy a felperesek a korábbinál nagyobb kamra építésére tartanak igényt, az ő igényük és az alperesek hozzájárulása egymást tehát nem fedik, miért is a felperesek keresetét az ismertetett indokok alapján nem lehetett volna elutasítani. Helyes lett volna az ítéletben megállapítani, hogy az alperesek milyen méretű kamra építéséhez adták meg a hozzájárulásukat. Az ilyen megállapítás mindkét fél jogvédte érdekét szolgálta volna. 15