Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A fentiekből kitűnően a perben eljárt bíróságok ítéleteiket egyrészt az eljárási szabályok megsértésével hozták meg, másrészt nem tisztázták, hogy a felperesek tulajdonképpen a közös udvaron pontosan hol elterülő és milyen méretű kamra (benne nyári konyha) építéséhez igénylik az alperesek hozzájárulását: így ítéleteik megalapozatlanok. (P. törv. V. 21 374/1972. sz., BH 1973/12. sz. 444.) 6. I. Ha a tulajdonos a kisajátítást kérő intézkedésére, illetőleg felhívására a kisajátítás elrendelését, illetőleg a hivatalos birtokbaadást megelőzően az eset körülményeire tekintettel megalapozottan hagyja abba a kisajátított föld megművelését, az ebből származó kárának megtérítésére jogszerű igényt tarthat (Ptk. 339., 6. §). A városi tanács vb igazgatási osztálya az alperesek kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában volt 943,6 d-öl területű ingatlant, amelyet a felperes szőlő- és gyümölcstermelés útján hasznosított. Az ingatlan birtokbaadása a kisajátítást kérők részére 1971 október közepén történt. A felperes a felajánlott kártalanítást nem fogadta el és többletkártalanítás iránt a járásbíróságnál pert indított. A tárgyaláson a keresetét az ingatlan 1971. évi elmaradt haszna (terméskiesése) címén 8000 Ft-tal felemelte, míg a kereset eredeti tételei tekintetében a meghallgatott szakértő véleményében a javára kimutatott 14 090 Ft-ra leszállította. A járásbíróság az alpereseket a felperes részére 14 090 Ft többletkártalanítás megfizetésére kötelezte. Az elmaradt haszon címén érvényesített 8000 Ft-os felperesi igényről nem rendelkezett. Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes élt fellebbezéssel. A felperes a fellebbezésében azt sérelmezte, hogy a járásbíróság a 8000 Ft-os igényről nem döntött. Azt állította — és erre a fellebbezésében megjelölt tanúk kihallgatását kérte —, hogy az alperesek őt és a környező más kisajátított ingatlanok tulajdonosait 1971. január—februárjában felszólították: ne végezzék el a már esedékes gazdasági munkákat, mert a birtokbaadás és az előzetes munkálatok megkezdése rövidesen megtörténik. Ezért ettől kezdve az ingatlant már nem művelte és így annak 1971. évi használatától elesett. A megyei bíróság a felperes fellebbezését az első fokú ítélet kiegészítése iránti kérelemnek tekintette és elintézés céljából a járásbíróságnak küldte meg. A járásbíróság kiegészítő ítéletével a felperes szóban levő kereseti kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kisajátítás 1971. június 25-én történt, az ingatlan birtokbaadása pedig 1971. októberében. Ilyen körülmények között a felperes az ingatlanát 1971-ben művelhette volna, ettől az alperesek nem tiltották el. A határozat indokolásából nem tűnik ki, hogy ez utóbbi megállapítását a járásbíróság mire alapította. Az azonban kétségtelen, hogy az e vonatkozásban a felperes által indítványozott tanúkat nem hallgatta ki, a Pp 225. §-ának (3) bekezdésében foglaltak ellenére tárgyalást nem tartott, a kiegészítő ítéletet tárgyaláson kívül hozta meg. A felperes a kiegészítő ítélet elleni fellebbezésében ezen az eljárási szabálysértésen kívül a járásbíróság érdemi döntését is sérelmezte. Ez utóbbi vonatkozásban lényegében a korábbi fellebbezésében előadottakat ismételte meg. 16