Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

folytatják [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 45. §, 60. §, 1/1965. (VII. 24.) PM— IM sz. r. 29. §, 40. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya kisajátította a felperes kérelmére az alperesek d-i házingatlanát. A ház négy szobából, előszobából, fürdőszo­bából, konyhából, kamrából, két W. C. helyiségből, valamint további három kisebb helyiségből állt. Az alperesek az egyik lakószobát orvosi rendelőnek, a három kisebb helyiség közül az egyiket várószobának, a másikat röntgen­laboratóriumnak, a harmadikat pedig fotólaboratóriumnak használták. A felperes az államigazgatási eljárásban a telekért, az épületekért, a kerí­tésért és a zöldkárért 342 069 Ft kártalanítást, míg az orvosi rendelő áttele­pítéséért 80 000 Ft-ot, a rendelőben levő villamosberendezések átszerelé­séért pedig 76 000 Ft-ot ajánlott fel. A felperes által összesen felajánlott 498 069 Ft kártalanítást az egyezségi tárgyaláson eljárt dr. F. S. alperes el­fogadta, és az összeget a felperes az alpereseknek kifizette. Az egyezség létrejöttét a kisajátítást elrendelő államigazgatási hatóság az 1971. február 8-án kelt határozatában megállapította. Ez a határozat a rávezetett záradék szerint 1971. február 25-én jogerőre emelkedett. A felperes 1972. február 7-én keresetet indított, amelyben az alperesek­től előbb 80 000 Ft-ot, majd 156 000 Ft-ot követelt vissza a kisajátítási kár­talanításból. Keresetét arra alapította, hogy az államigazgatási eljárás során az orvosi rendelő áttelepítése és az átszerelési költségek címén történt felajánlása jogszabályba ütközik, mert ez az ún. „ipari kártalanítás" az al­pereseket nem illette meg. Utalt a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére és az eredeti állapot helyreállításaként az alpereseket az e címen felvett 156 000 Ft visszafizetésére kérte kötelezni. A felperes a keresetet csak dr. F. S. alperes ellen nyújtotta be, aki az államigazgatási eljárásban egyedül volt ügyfélként jelen és az egyezséget is ő kötötte meg a felperessel, jóllehet az ingatlan fele részben a felesége tulajdona is volt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a kártalanítási ösz­szegből egy háromszobás öröklakást vásárolt, amelyet rendelőnek használ és korábbi rendelőjéből a gépeket részben ide szállíttatta át, részben pedig gyermekeinek a lakóházába, amelyre emeletet húzott és itt rendezte be a lakását is. Előadta, hogy a röntgengépet nem tudja felszereltetni, mert ennek műszaki technikai akadályai vannak az új rendelőben. Kijelentette, hogy amennyiben a felperes a volt rendelőjéhez hasonló másik rendelőt biztosít és oda gépeit beszerelteti, a 156 000 Ft-ot a felperesnek visszafizeti. Az alperes 1972. február 24-én viszontkeresetet is indított, amelyben nagy­fokú értékaránytalanság és megtévesztés címén megtámadta az államigaz­gatási eljárásban kötött egyezséget és kérte az ingatlan újraértékelését. A viszontkeresetet utóbb a felesége nevében is előterjesztette, aki külön keresetet nyújtott be. Ezt a bíróság a felperes által indított perhez egyesí­tette és ezek után dr. F. S.-né II. r. alperesként szerepelt a perben. A járásbíróság a felperes keresetét elutasította, egyben az alperesek vi­szontkeresete alapján a felperest arra kötelezte, hogy az alpereseknek fe­jenként 154 861 Ft-ot többletkártalanítás címén fizessen meg. A kereset elutasítását a járásbíróság azzal indokolta, hogy a felperes keresete ún. ipari kártalanítás visszatérítésére irányult, amelyre vonatkozóan a felek között létrejött egyezséget az államigazgatási hatóság jogerős határozatával jóvá­hagyta, az így jóváhagyott kártalanítás visszafizetésével kapcsolatos vita pedig nem tartozik a bíróság hatáskörébe. Az alperesi viszontkereset ellen­176

Next

/
Thumbnails
Contents