Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

ben alapos, mert a 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (R.) 60. §-ának (4) bekezdése értelmében a kártalanítás tárgyában kötött egyezséget a Ptk. szabályai szerint lehet megtámadni. Az alperesek a megtámadás iránt a viszontkeresetet a törvényes határidőn belül megindították, a szakértői bizonyítás pedig az épületek értékét 590 448 Ft-ban állapította meg, vagyis 309 722 Ft-tal magasabb öszszeggel értékelte azokat, mint amire a felperes felajánlása, illetőleg a felek egyezsége vonatkozott. A járásbíróság ezt a 309 722 Ft-ot ítélte meg az alperesek javára. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. r. alperest attól feltételezetten kötelezte 80 000 Ft-nak a felperes részére való visszafizetésére, ha a felperes az I. r. alperes részére hat hónap alatt a kisajátított ingatlanban volt orvosi rendelő, az ahhoz tartozó váró, továbbá külön röntgenlaboratórium helyett megfelelő cserehelyiséget biztosít. A felperes által az alperesek részére fejenként fizetendő többletkártalanítás összegét a másodfokú bíróság 142 298 Ft-ra leszállította. A megyei bíróság az 1965. évi 15. sz. tvr. 19. §-ának (3) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre utalással, mely szerint üzlethelyiség, iroda, raktár és más hasonló célra használt ingatlan kisajátítása esetén a használó részére megfelelő cserehelyiséget kell adni, jogszabályba ütközőnek, ennélfogva a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdéséhez képest semmisnek nyilvánította a felek között létrejött egyezséget abban a részében, amely az I. r. alperesnek az orvosi rendelő és az orvosi tevékenységéhez használt egyéb helyiségek helyett nem cserehelyiséget, hanem készpénzt állapított meg az I. r. alperes javára. Az érvénytelenség folytán az eredeti állapot úgy állítható helyre ha az összeget az I. r. alperes visszafizeti, a felperes pedig cserehelyiséget biztosít. A 76 000 Ft visszafizetésére vonatkozó része az egyezségnek azonban nem érvénytelen, mert az R. 45. §-a egyebek között az üzemáttelepítés címén felmerülő költség megtérítését is lehetővé teszi. Ezért a 76 000 Ft-ot az I. r. alperes elszámolási kötelezettség nélkül megtarthatja. A viszontkereset elbírálásával kapcsolatban a másodfokú bíróság azért változtatta meg részben az első fokú bíróság ítéletét, mert az épületek értékét — az első fokú bíróságtól eltérően — csupán 567 322 Ft-ban állapította meg és ebből az összegből vonta le a felperes által felajánlott és az alperesek által elfogadott 280 726 Ft-ot. Az ítéletek ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A kisajátításról szóló 1965. évi 15. sz. tvr. 19. §-ának (2)—(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint lakóház kisajátítása esetén a lakás használója részére megfelelő cserelakást, üzlethelyiség, iroda, raktár és más hasonló célra használt ingatlan kisajátítása esetén pedig a használó részére megfelelő cserehelyiséget kell biztosítani. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 29. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiséget, irodát, raktárt és más hasonló helyiséget bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épület értékéből le kell vonni a szóban levő helyiségekre az összes beépített térfogat alapján eső érték 40%-át. Ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) a tvr. 19. §-ának (3) bekezdése alapján cserehelyiségre van igénye. A Kr. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a helyiséget használó tu177