Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

el szándékozott adni. A tervezett megosztáshoz elvi engedélyt kapott, arra azonban a közbejött kisajátítás miatt ténylegesen már nem került sor. Az alperes a kisajátított ingatlanért fj-ölenként 100 Ft kártalanítást ajánlott fel, amit a felperes nem fogadott el és többletkártalanítás iránt pert indított. Keresetében a visszamaradt ingatlanában bekövetkezett értékveszteség címén is kártalanítás fizetésére kérte az alperest kötelezni. Ezt az igényét arra alapította, hogy a 72 D-öles ingatlanának kisajátítása folytán már nincs lehetősége az ingatlan megosztására és az így kialakítandó 196 •-öles építési telek eladására, mert az adott területen az építési előírások szerint 200 fj-ölnél kisebb telket nem lehet kialakítani. A visszamaradt és megoszthatatlan 324 D-öles terület a részére feleslegesen nagy, mert az ekkora üdülőtelek nem hasznosítható célszerűen. Eladás esetén viszont alacsonyabb vételárat lehet elérni érte, mint egy kisebb, de a célnak és az építési előírásoknak megfelelő telekért. Az egész ingatlan tehát 124 •-ölnek az értékével, vagyis 40%-kal csökkent. A szakértő arra mutatott rá, hogy a visszamaradt telek értékcsökkenése 25%. A szakértő a felépítményben értékcsökkenést nem állapított meg. Az első fokú bíróság a kisajátított ingatlanért D-ölenként 400 Ft, a kerítésért pedig 4680 Ft kártalanítást állapított meg és összesen 26 280 Ft és kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásából kitűnően a bíróság az értékveszteség megtérítése iránti igény elutasítását azzal indokolta, hogy a részkisajátítás nem befolyásolja hátrányosan a felperes visszamaradt ingatlanának rendeltetésszerű használatát. A visszamaradt terület nagysága megfelel a helyben szokásos és a rendezési terv által is megkövetelt teleknagyságnak. A részkisajátítás után is megfelelő nagyságú kert áll rendelkezésre, a használat tartalma tehát változatlan. Önmagában pedig az a tény, hogy a szándékolt megosztásra a kisajátítás következtében nem kerülhet sor, nem lehet az értékveszteség megállapításának alapja. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes részére a visszamaradt telek és az azon levő lakóépület együttes értéke 10%-ának megfelelő 23 336 Ft kártalanítást ítélt meg értékveszteség címén és a marasztalás összeget 49 616 Ft-ra felemelte. Egyebekben az első fokú bírósági ítéletét helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Beépített ingatlan részkisajátítása esetén a 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 44. §-a és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának az ezt értelmező 24. számú állásfoglalása szerint megfelelő esetben sor kerülhet mind a telekben, mind pedig az épületben bekövetkezett értékveszteség megállapítására. Erre akkor kerülhet sor, ha a telek egy részének a kisajátítás folytán történő elvesztése nem csupán a visszamaradt telekben, hanem az egész ingatlan használhatóságában és forgalmi árában is csökkenést okoz. A perbeli esetben azonban ez nem állapítható meg. A felperes részére visszamaradt telek ugyanis nemcsak eléri, de meg is haladja az adott területen szokásos teleknagyságot. Így a felépítménynek megfelelő kertje maradt, és az a telekkel együtt az eredeti céljának megfelelően továbbra is rendeltetésszerűen használható. Ebből pedig az is következik, hogy a fel-