Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

művesítés fokát, a teleknek a személyes szükséglet által indokolt nagyságát és az értékét befolyásoló egyéb tényezőket. A telek értékét befolyásoló egyéb tényezőket a Kr. 22. §-ának (1) be­kezdése sorolja fel példálózóan. Az eljárt bíróságok sem e tényezőket, sem pedig a telek közművesíté­sének fokát nem derítették fel. Azon az alapon, hogy a per adatai szerint az ingatlanra a villany be volt vezetve, és előtte ivóvízellátási közcső hú­zódik, a telket részlegesen közművesítettnek minősítették, anélkül hogy a Kr. 21. §-ának (4) bekezdésében megjelölt feltételeket vizsgálták volna, holott ezek hiányában e közművesítési fok nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 11. számú állásfoglalása szerint a kisajátítási kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi érték­nek is jelentősége van, ezért — ha a valóságos érték megállapítása céljából szükséges — a forgalmi értéket is fel kell deríteni. Forgalmi érték meg­állapításáról azonban csak akkor lehet szó, ha az konkrét forgalmi adatok­kal van alátámasztva és huzamosabb időn át, szélesebb körben alakult ki. Az ingatlanforgalmi szakértő a szakvéleményének megalapozására egyet­len konkrét forgalmi adatot sem hozott fel, és nincs erre a perben egyéb adat sem. Az eljárt bíróságok tehát már ezért sem foglalhattak megalapo­zottan állást a felpereseket megillető reális kártalanítás tekintetében. A per adatai szerint a kisajátított ingatlanon egy lakóépület volt. Az építész-szakértő kellően nem indokolta meg azt az álláspontját, hogy miért kell ezt az épületet kétszer egyszobás épületnek venni és a Kr. 6. sz. mel­lékletének I. B/l. 16. tétele alapján értékelni. A Kr. 6. sz. mellékletéhez fűzött „Megjegyzés" 1. pontja szerint az irány­egységárak alsó és felső értékei a kiviteli minőségi osztályok: a III. osz­tályú és az I. osztályú kiviteli minőségű épületek irány egységárait adják. A II. osztályú kivitelű épület egységárát a középérték megállapítása adja. Az építész-szakértő — és vele együtt az első fokú bíróság — a lakóépü­letet az alkalmazott tétel irány egységárának felső értéke alapján értékelte, anélkül hogy kiviteli minőségi osztályát vizsgálta volna. Téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy az építőanyag­árak emelkedésére tekintettel az épületeknek a Kr. előírásai szerint ki­számított értéke meghatározott százalékkal emelhető. E körülmény ugyan­is csak az épületek forgalmi értékét befolyásolhatja és így ennek körében nyerhet értékelést. A konkrét forgalmi értékekben ugyanis az az érték tük­röződik, amit az adott ingatlan a forgalomban jelenleg képvisel, figyelem­mel arra is, hogy hasonló épület felépítése ma már nagyobb összegbe ke­rül, mint korábban. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 369. sz. állásfoglalásával módosított 21. számú állásfoglalása szerint a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése alapján lakottság címén a 40%-os értékcsökkentésnek olyan épületrészek vonatkozásában van helye, amelyek a lakásügyi jogszabályok [1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 4. §-a] értelmében a lakás helyiségeinek vagy a lakás­hoz tartozó helyiségeknek minősülnek. A lakásügyi jogszabályok szerint ilyeneknek nem minősülő egyéb helyiségek (épületrészek) a Kr. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából figyelmen kívül maradnak. Az építész-szakértői véleményből kitűnően a melléképület részben tü­zelőtároló céljára szolgált és árnyékszék is volt benne. Tévedett tehát az első fokú bíróság, amidőn a 40%-os levonást a melléképület e célra szol­158

Next

/
Thumbnails
Contents