Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

gáló részei után sem alkalmazta. Az viszont, hogy a melléképületnek mekkora része szolgált az említett célra, nincs felderítve. A peres felek között a lakóépület térfogata kérdésében még az építészszakértő felmérése, illetve véleménye után is vita volt. Erre tekintettel a szakértőt a tárgyaláson meg kellett volna hallgatni, hogy a felek ezzel kapcsolatos észrevételeire nyilatkozhassék és szakvéleményét megindokolja. Ennek hiányában megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az iratoknál levő bontási rajzra alapított az az álláspontja, hogy a lakóépület térfogata kisebb nemcsak a szakértő által megadott méretnél, hanem annál a méretnél is, amit a felek az egyezségkötés során szem előtt tartottak. (P. törv. II. 21 170/1972. sz., BH 1973/11. sz. 403.) 109. Házasingatlanhoz tartozó telek egy részének kisajátítása esetében a tulajdonosnak nemcsak a telek, hanem a visszamaradt egész ingatlanrész (telek és épület) értékében bekövetkezett csökkenés fejében jár kártalanítás [Ptk. 172. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 40. §, PK 24. sz.]. A városi tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátított a felperesek 679 D-öl területű ingatlanából 505 D-ölet. Ez az ingatlan az ugyanabban a telekkönyvi betétben felvett 157 D-öl területű házasingatlannal határos, annak hátsó kertrésze volt. A kisajátítás során — amely telekalakítás céljából történt — az előbbi ingatlanból visszamaradt 174 D-ölből 15 D-ölet az utóbbihoz csatoltak és így ennek területe 172 D-öl lett, a további 159 D-öl terület pedig — amelyen épületek nincsenek — önálló ingatlanná vált, amelyet a kisajátított terület választ el a házasingatlantól. Mindkét ingatlan tulajdonosai a felperesek, mégpedig az I—IV. r. felperesek 78—78, az V. r. felperes pedig 4/s arányban. Az alperes a kisajátított ingatlanrészért D-ölenként 150 Ft, a növényzetért 15 744 Ft kártalanítást ajánlott fel. A felperesek a telekért és a növényzetért felajánlott kártalanítást nem fogadták el és e vonatkozásban az alperes ellen a járásbíróságnál többletkártalanítás iránt pert indítottak. Az itt 1972. szeptember 27-én tartott tárgyaláson az V. r. felperes, az 1972. december 8-án tartott tárgyaláson pedig az I—IV. r. felperes is olyan kérelmet terjesztett elő, hogy a visszamaradt ingatlanban bekövetkezett értékveszteség megállapítását is kéri. A járásbíróság az ügyben ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg. E szakértő a házasingatlanban bekövetkezett értékveszteséget a telek értékének 10%-ában, az ettől elkülönülten visszamaradt másik ingatlanban bekövetkezett értékveszteséget pedig az eredeti értékének 30%-ában határozta meg. A házasingatlan értékveszteségével kapcsolatban a szakértői vélemény azt a megállapítást tartalmazza, hogy ennek területe a kisajátítás következtében túlzottan zsúfolttá vált, itt van a lakóépületen kívül minden melléképület is. A másik visszamaradt ingatlan erősen emelkedő domboldalon fekszik, ennek a viszonylag sík részét sajátították ki. Ez a telek kisméretű és ezért, valamint az előbbi adottságánál fogva beépítésre csak korlátozottan alkalmas. Műút és közművek nincsenek előtte, megközelítése és művelése nehézkes. A járásbíróság a házasingatlan értékvesztesége címén a telek értékének 10%-át, a másik ingatlan értékveszteségeként pedig az értékének 30%-át 259