Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

kötelezte. A telkek értékét a bíróság egységesen 400 Ft-ban határozta meg •-ölenként, az épületek utáni kártalanítást pedig a műszaki és forgalmi érték egybevetése alapján állapította meg épületenként. Ugyanígy a növényzetért is szakértői vélemény alapján különböző összegű többletkártalanítást ítélt meg azoknak a felpereseknek, akik ilyen igényt támasztottak. Az egyik felperes részben csereingatlannal részben készpénzzel kapott kártalanítást, és a többletkártalanítás meghatározásánál a bíróság a csereingatlannak az államigazgatási eljárás során 80 000 Ft-ban megállapított értékével számolt. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét az összegszerűség tekintetében kijavította, egyébként az első fokú ítéletet helyben hagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A perben meghallgatott igazságügyi szakértő a telkek forgalmi értékét O-ölenként 400 Ft-ra tette és hozzáfűzte, hogy ebben a telkeken levő növényzet értéke is benne van. Előadta a szakértő azt is, hogy a telkeken levő növényzet nem haladja meg a szokásos telepítést, s hogy a kisajátított telkek egymás közelségében vannak, közöttük lényeges eltérés nincsen, ezért állapítható meg értékük egységesen 400 Ft-ban. A szakértőnek ez a véleménye azonban ellentétben áll a peradatokkal. A növényzetért megállapított kártalanítások között ugyanis jelentős eltérések mutatkoznak. így pl. amíg egyes felperesek ingatlanán a növényzet értéke 174 Ft, másokén pedig 544 Ft, az egyik felperes ingatlanán levő növényzetért 3847 Ft-ot, a két másikon levő növényzetért pedig 8559 Ft-ot ítélt meg a bíróság. Ez azt mutatja, hogy a területeltérésekre figyelemmel is lényeges különbség volt a kisajátított ingatlanokon volt növényzet értéke között. Ez a tény pedig ellentétben áll a szakértő megállapításával, amely ilyen vonatkozásban nem tett különbséget az ingatlanok között, azok telepítését lényegében egyformának tekintette és a növényzet értékét is minden ingatlannál benne levőnek minősítette a D-ölenként 400 Ft-ban meghatározott forgalmi értékben. Ezen túlmenően is különbség van a kisajátított telkek értéke között annak folytán, hogy egyeseknél a vízvezeték a házba be volt vezetve, másoknál pedig a részleges közművesítettség csak azért volt megállapítható, mert az ingatlan homlokvonalától 150 méteren belül közkifolyó van. Nem azonos továbbá a telkek térmértéke és beépítettsége sem. Mindezek az eltérések azonban az értékelésben nem fejeződnek ki [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. — R. — 42. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. — Kr. — 17., 22. §].^ A vázolt ellentmondások és homályosságok elosztása érdekében a bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha a Pp. 177. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával a szakértőtől felvilágosítást kértek volna, a szakértőt a szakvéleménye kiegészítésére hívták volna fel, illetőleg ha ez nem vezetett volna eredményre, akkor más szakértőt hallgattak volna meg. Enélkül azonban a jogerős ítéleteknek a telekkártalanításra, és mivel adott esetben a telekkártalanítás és a növényzetért járó kártalanítás között szoros összefüggés van, ez utóbbira vonatkozó rendelkezéseit sem lehet a vázolt körülmények felderítése nélkül megalapozottnak tekinteni. Az egyik felperes a kártalanítást részben természetben, részben pénzben 155