Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

kapta meg. A természetben való kártalanítás egy házingatlannal történt, amelynek az államigazgatási eljárásban 80 000 Ft-ban megállapított értékét a bíróságok elfogadták anélkül, hogy ezt az ingatlant is a kisajátítási kártalanítás részletes szabályairól szóló 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendeletben (Kr.) foglalt szabályok szerint értékelték volna, ilyen értékelést csupán a kisajátított ingatlanra vonatkozóan szereztek be. A kisajátított ingatlan és a csereingatlan értéke közötti különbség azonban helyesen csak akkor határozható meg, ha a csereingatlant is hasonló módon értékelik, mint a kisajátított ingatlant (R. 47. §). Ezért a két ingatlan értéke között fennálló különbség meghatározásához a csereingatlannak a Kr. szabályai szerinti meghatározása is mellőzhetetlen, ami mellett a PK 11. számú állásfoglalására figyelemmel természetesen a forgalmi értéknek is jelentősége van. A megnyugtató ítéleti döntéshez ezért mindkettőnek megfelelő felderítése szükséges. Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adott, a másodfokú bíróság ítéletének a törvényességi óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 808/1974. sz., BH 1975/8. sz. 364.) 108. A kisajátítási kártalanítás tárgyában kötött egyezséget a polgári jognak a szerződési nyilatkozatok megtámadására vonatkozó szabályai szerint lehet megtámadni; feltűnően nagy értékkülönbözeten alapuló megtámadás esetén a kisajátított ingatlan értékét megfelelően tisztázni kell; az épületnek a kisajátítási kártalanítási jogszabályok szerint kiszámított értéke az építőanyagárak emelkedése címén nem emelhető, ez csak a forgalmi ár körében vehető figyelembe [Ptk. 201., 210. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 42., 60. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 21., 22., 29. §, PK 11., 21. sz.]. A városi tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította a felperesek tulajdonában álló házasingatlant. A kisajátítási eljárás során a felek között egyezség jött létre. Eszerint a felperesek a részükre biztosítandó cserelakásokon felül 115 983 Ft-ot teljes kártalanításul elfogadtak. Ebből a telekre d-ölenként 350 Ft-tal számítva 21 000 Ft, a lakóépületre a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 29. §-ának (1) bekezdése szerinti csökkentéssel 80 879 Ft, a melléképületre ugyanilyen csökkentéssel 10 660 Ft, a járdára 1344 Ft, a növényzetre 500 Ft, költözési költségre pedig 1600 Ft esik. A felperesek a megtámadás jogcímének megjelölése nélkül az egyezséget megtámadták, a keresetükben további 69 261 Ft kártalanítás megfizetésére kérték az alperest kötelezni. A per során a keresetüket többször is módosították. Az első fokú bíróság a kisajátított ingatlan értékének megállapítása céljából építész és ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg. Az első fokú bíróság a felperesek részére 29 995 Ft többletkártalanítást ítélt meg. A kártalanítás kiszámításánál a telket részlegesen közművesnek minősítette és D-ölenként 400 Ft-ra értékelte. Az épületekre vonatkozóan elfogadta az építész-szakértő szakvéleményét és az értéküket ennek megfelelően állapította meg, mégpedig a melléképület értékét a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti csökkentés nélkül. Ez utóbbi értékeket a forgalmi 156