Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

beli ingatlanhoz hasonló ingatlant a közelmúltban nem idegenítettek el. A szakértő aggályos és megfelelően alá nem támasztott véleményére tekintettel nem lett volna mellőzhető az ingatlanforgalmi vállalat megkeresése annak közlése iránt, hogy az ingatlanok forgalmi értéke az utóbbi években hogyan alakult. A közölt adatok alapján megközelítőleg állást lehetett volna foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesek által a kisajátítás előtt egy évvel korábban 35 000 Ft-ért vásárolt ingatlannak a forgalmi értéke időközben hogyan alakult. A perbeli ingatlan forgalmi értékének a meghatározásánál természetesen a felperesek által fizetett vételár nem lehet egyedüli meghatározó tényező, viszont nem is hagyható figyelmen kívül az alig egy évvel korábban fizetett szerződéses vételár összege sem. A felperesek az adásvételi szerződés szerint beköltözhető állapotban vásárolták meg 35 000 Ft-ért a perbeli ingatlant, az ingatlanközvetítő vállalat pedig 60 000 Ft-ban jelölte meg annak a forgalmi értékét. Az ezt követő egy év múlva történt kisajátítás folytán a jogerős ítélet alapján a felperesek és általuk kifizetett vételárnak, de az ingatlankezelő vállalat által megállapított forgalmi értéknek is többszörösét kapták meg kártalanításként. Ilyen nagymértékű értékemelkedés bekövetkezése valószínűtlen, azt sem szakértői adatok, sem az ingatlankezelő vállalat forgalmi kimutatásának adatai nem támasztották alá, de ezekkel a kérdésekkel az eljáró bíróságok nem is foglalkoztak. Ez utóbbi körülmények is indokolták volna a perbeli ingatlan adottságainak megfelelő értéknek mindenre kiterjedő alapos felderítését. Ennek elmulasztása miatt az eljárt bíróságok ítélete megalapozatlan. (P. törv. IV. 20 408/1972. sz. BH 1973/1. sz. 13.) 107. Több ingatlan egyidejű kisajátítása esetében minden egyes ingatlanra vonatkozóan alapos vizsgálódással külön-külön kell meghatározni a jogszabályok alapján járó kártalanítási összeget. — Természetben történő kártalanítás esetében a kisajátított ingatlan és a csereingatlan értéke között mutatkozó különbözet meghatározásához mindkét ingatlan értékét a kisajátítási jogszabályok alkalmazásával kell megállapítani [1965. évi 15. sz. tvr. 13. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 42., 47. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 17., 22. §, Pp. 177.§PK11. sz.]. A városi tanács vb igazgatási osztálya az 1973. május 17-én és 1973. június 22-én kelt határozatával az alperes kérelmére lakásépítés céljára kisajátította a felpereseknek a város belterületén levő házasingatlanait. A kisajátított ingatlanok térmértéke különböző: területük általában kicsi, a legnagyobbé 167 •-öl, a többié ennél kisebb, sőt vannak egészen kis — 23, 38 stb. O-öl — területen épült házasingatlanok. Ez azt jelenti, hogy a telkek beépítettsége igen nagyfokú. A telkek egyébként részlegesen közművesítettek, irányáruk: 25—250 Ft. Az alperes az államigazgatási eljárásban a telkekért •-ölenként 250 Ft-ot ajánlott fel. Felajánlott továbbá különböző összegeket az épületekért és a növényzetért is. A felperesek a perben általában a telekkel és az épületekkel kapcsolatban, egyes felperesek a növényzettel kapcsolatban is többletkártalanítást igényeltek. A járásbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével az alperest többletkártalanítás címén különböző összegek megfizetésére 154