Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

a szakértő a perbeli ingatlanra vonatkozóan is szakvéleményt ad, és a bí­róság ezt veszi figyelembe. (P. törv. II. 20 143/1974. sz., BH 1975/2. sz. 66.) 101. A kisajátítási kártalanítás szempontjából a földrészlet telekként való minősítésének nem feltétele az, hogy a földrészlet megfelelő homlokzattal csatlakozzék közterülethez és a homlokzati rész megfelelő szélességű le­gyen. — A város (község) belterületének magánerőből történt beépítésre kijelölt lakó- vagy üdülőterületi részén levő földrészlet teleknek minősül akkor is, ha a kisajátításkor mezőgazdasági művelés alatt állott [Ptk. 172. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 16—18. §, 2/1962. (IV. 30.) ÉM—PM sz. r. 1. §]. A járási tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította a perbeli ingat] anokat. Az alperes a kisajátított ingatlanokért mint mezőgazdasági ingatlano­kért a kataszteri tiszta jövedelem 2000-szeres szorzatának megfelelő kárta­lanítást ajánlott fel, amelyet a felperesek nem fogadtak el és többletkár­talanítás iránt a járásbíróságnál pert indítottak. A keresetükben az ingat­lanokat általában telekként kérték értékelni. A járásbíróság az ingatlanok értékének megállapítása céljából mező­gazdasági és ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg. A mezőgazdasági szakértő az ingatlanok kataszteri tiszta jövedelmének 2500-szoros szorza­tában, az ingatlanforgalmi szakértő pedig az ingatlanok adottságaitól füg­gően D-ölenként 55—60, illetve 65 Ft-ban javasolta a kártalanítás megál­lapítását. A járásbíróság az ingatlanokat mezőgazdasági ingatlanokként értékelte és a mezőgazdasági szakértő szakvéleményének megfelelő kártalanítást ítélt meg. Az ítélet indokolása szerint az ingatlanok a nagyközség belterü­letén, a lakóházakkal beépített rész folytatásában helyezkednek el és a ki­sajátítás időpontjában mezőgazdasági művelés alatt állottak. Ezért a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 16. §-a, illetve az ebben felhívott 2/1962. (IV. 20.) ÉM—PM sz. rendelet 1. §-a értelmében nem minősülnek telek­nek. A telekként történő minősítésnek egyébként olyan feltételei vannak, hogy az ingatlan megfelelő homlokzattal csatlakozzék közterülethez és a homlokzati része megfelelő szélességű is legyen. Ezért a perbeli ingatla­nok értékelésénél a Kr. 18. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni. A tele­pülés jellegére és az ingatlanok adottságaira tekintettel a reális kártala­nítási érték a kataszteri tiszta jövedelem 2500-szoros szorzatában állapít­ható meg. Az ítélet ellen több felperes, valamint az alperes és a járási ügyész fel­lebbezett. A fellebbezési eljárás során a megyei bíróság újabb mezőgazdasági szak­értőt hallgatott meg, akinek a szakvéleménye szerint a perbeli ingatlanok értéke a kataszteri tiszta jövedelmüktől és osztályba sorolásuktól füg­gően a kataszteri tiszta jövedelem 3000—4500-szoros szorzata között inga­dozik. Ezt követően a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét az összegszerűség tekintetében megváltoztatta. Általánosságban elfogadta az általa meghall­gatott mezőgazdasági szakértő szakvéleményét, az általa javasolt szorzó­számokat azonban csökkentette azzal az indokolással, hogy a kisajátítás­it

Next

/
Thumbnails
Contents