Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)
öl területet sajátítottak ki, ugyanakkor a felperesek által becsatolt hiteles telekkönyvi szemle szerint az eredetileg 1 kat. hold 800 D-öl területű ingatlanuk (két helyrajzi szám alatt) „területkiigazítás" folytán 927 D-ölre módosult. Ezenkívül a kisajátítási határozat tartalma és a hiteles telekkönyvi szemle adatai sem egyeznek. Az így keletkezett ellentmondást a járásbíróság nem oldotta fel. A bíróság megállapítása szerint a község belterületén fekvő ingatlan azért nem tekinthető teleknek, mert csak dűlőúton közelíthető meg, nem kiépíthető utca mellett fekszik és mezőgazdasági művelés alatt állott. Ez az álláspont téves. A telek fogalmát a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 16. §-a akként határozza meg, hogy azon a 2/1962. (IV. 30.) ÉM—PM sz. rendelet 1. §-ában meghatározott földrészletet kell érteni. Ez utóbbi jogszabály szerint pedig telek — a közterületek, a rendeltetésüknél fogva ilyen célra szolgáló területek, a vízügyi és a közlekedési létesítmények által elfoglalt területek, továbbá az erdők és a mezőgazdasági rendeltetésű földek kivételével ;— a városok és a községek belterületén, valamint a külterületi települések beépítésre szánt területén levő minden földrészlet. E meghatározásból kitűnik: nem tartozik a telek fogalmához az, hogy az ingatlan kiépített utca mentén helyezkedjék el, és nem akadálya a telekké minősítésnek az sem, ha az ingatlan csak dűlőútról közelíthető meg, vagy ha mezőgazdasági művelés alatt áll, feltéve hogy nem mezőgazdasági rendeltetésű területről van szó, mert az ilyen ingatlant az említett jogszabály kiveszi a telkek köréből. Ha a telek a város (község) belterületének magánerőből történő beépítésre is kijelölt részén fekszik, az értékelésre a Kr. 17. §-a irányadó, ha pedig ettől eltérő rendeltetésű részen fekszik, a Kr. 18. §-ában foglalt szabályokat kell alkalmazni. A kisajátított ingatlan minősítését illetően tehát lényeges, hogy mi az ingatlan rendeltetése: ha mezőgazdasági rendeltetésű, belterületen fekvő ingatlan, nem tekinthető teleknek, ha pedig teleknek minősül, akkor döntő jelentősége van annak, hogy a város (község) belterületnek magánerőből történő beépítésre is kijelölt lakó- vagy üdülőterületi részén vagy ettől eltérő rendeltetésű részén fekszik-e. Az eljáró járásbíróságnak tehát ahhoz, hogy a perbeli ingatlant a kisajátítási jogszabályok helyes alkalmazásával megfelelően minősítse és így a felperesek részére a jogszabály szerint járó kártalanítást állapítsa meg, az államigazgatási hatóság megkeresésével tisztáznia kellett volna a kisajátítással érintett ingatlannak a rendeltetését a községrendezési terv vagy más hatósági rendelkezés alapján. Ennek a lényeges körülménynek a felderítése hiányában a járásbíróság ítéleti döntése megalapozatlan. De megalapozatlan a járásbíróság ítélete azért is, mert szakértő meghallgatását mellőzte és csupán az előtte folyamatban levő más perben meghallgatott szakértő véleményére utalt, amely azonban másik ingatlan értékelésére vonatkozik. Ha a két ingatlan között hasonlóság van is, ez nem zárja ki az adottságok közötti eltérések lehetőségét, ami pedig az értékelést is befolyásolja. Megnyugtató döntés tehát csak akkor hozható, ha 143