Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Az alperes 1966. július 1-én beköltözött az örökhagyó házába és ott vele közös lakásban mint családtag lakott. A perbeli házban — a földszinten szoba, konyha, fürdőszoba, előtér és kamra helyiségekből, az emeleten három szobából, előszobából, fürdőszobából, konyhából és kamrából álló — két lakás van. Az öröklés megnyíltakor az alperes a földszinti lakrészben lakott az örökhagyóval együtt. Az emeleti helyiségek albérlet útján voltak hasznosítva. A felperes keresetében a közös tulajdon használatának rendezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes őt mint tulajdonostársat az ingatlan közös használatában megakadályozza és elzárkózik minden rendezéstől, noha az ingatlan elkülönített használata is biztosítható volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet támasztott a közös tulajdon megszüntetése iránt. Ügy nyilatkozott, hogy 25 000 Ft ellenében hajlandó a felperes eszmei V2 tulajdoni illetőségét magához váltani. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendeletben foglalt tulajdonszerzési korlátozás miatt az alperes nem jogosult a perbeli tulajdoni hányad magához váltására. Érvelt továbbá azzal is, hogy a viszontkeresetnek megfelelő döntés az ő méltányos érdekét sértené. A peres eljárás során meghallgatott igazságügyi szakértő a házasingatlant beköltözhetően 378 000 Ft-ra, lakottan 208 000 Ft-ra értékelte. Megállapította szakvéleményében azt is, hogy a házasingatlan földszintjén és az emeleten levő lakásokat — műszaki adottságaikat is tekintve — két önálló lakásnak kell minősíteni. A Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat az egész ingatlant beköltözhetően 400 000 Ft-ra, lakottan 200 000 Ft-ra értékelte. Az első fokú bíróság ítéletével a viszontkeresetet elutasította, egyben a ház használatát a felek között úgy rendezte, hogy az alperes a jelenleg kizárólag általa lakott földszinti lakást 45 nap alatt köteles kiürítve a felperes birtokába adni, az emeleti lakást azonban kizárólag az alperes használhatja, illetőleg hasznosíthatja. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes viszontkeresetének helyt adott és a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy a felperes V2 tulajdoni illetőségét 150 000 Ft megváltási összeg ellenében az alperes tulajdonába adta. Kötelezte a felperest, hogy a teljes megváltási összeg kifizetése után az alperesnek adjon tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratot. Ügy döntött, hogy a teljes ingátlan kizárólagos használata 1972. május 4-től kezdve az alperest illeti. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a peres felek közös tulajdonában levő ház földszintjén és emeletén — a műszaki adottságokat is tekintve — két teljesen önálló lakás van. A 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-ának (2) bekezdése szerint az a személy, aki lakástulajdonnal rendelkezik, további lakástulajdont — az öröklés kivételével — nem szerezhet. Ez alól a korlátozás alól a szerzés helye szerint illetékes városi (községi) tanács végrehajtó bizottsága — kérelmére — felmentést adhat (R. 6. §). A Legfelsőbb Bíróságnak a — PK 373. számú állásfoglalásával módosított — PK 10. sz. állásfoglalása VI. pontjának (3) bekezdésében foglaltak 115