Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A bíróság, miután a közös lakás kizárólagos használatát a felperesnek biztosította, a felperest jogosította fel az alperesi ingatlanilletőségnek 17 668 Ft megfizetése ellenében történő magáhozváltására. A bíróság e rendelkezését azonban anélkül hozta meg, hogy vizsgálta volna a felek anyagi teljesítőképességét, továbbá azt, hogy az ingatlan milyen értéket képvisel. A szövetkezeti lakás közös tulajdonának megszüntetésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szövetkezeti lakás állami támogatással épült, és abban az állam mindkét házastársat részesíteni kívánta. Ezért a szövetkezeti lakás valóságos forgalmi értékét kell figyelembe venni. Nem járna el helyesen a bíróság akkor, ha a közös tulajdon megszüntetésekor csak a közösen kifizetett összeget osztaná meg a házastársak között, mert ily módon az a házastárs, aki a tulaj donilletőség fejében megtéríti a másiknak az addig kifizetett összeg- felét, lényegesen magasabb értékhez jutna. Egyéb körülmények — így pl. a lakottság értékcsökkentő hatásának — figyelembevétele mellett számításba kell venni a vételárhátralékot is, és súlyt kell helyezni arra, hogy egyik házastárs se jusson a másik hátrányára méltánytalan vagyoni előnyhöz. Téves az az ítéleti rendelkezés is, amely az összegszerűség pontos megjelölése nélkül kötelezte a felperest az 1972. március 22. napja utáni időben az alperes által egyedül befizetett részletek megfizetésére. Az ítélet rendelkező részét úgy kell szövegezni, hogy szükség esetén a végrehajtási lap az ítélet alapján kiállítható legyen. Az adott esetben az ítélet rendelkező része e követelménynek nem felel meg. A házastársi vagyonközösség megszüntetésekor általában az életközösség megszakadásának időpontjában fennálló vagyoni helyzetből kell kiindulni, a közös tulajdon megszüntetése esetén azonban a megszüntetéskori forgalmi értéket kell alapul venni. A fentiek értelmében tévedett tehát a bíróság a perbeli szövetkezeti lakás értékelésénél és értékének elszámolásánál. Nem lehetett volna ugyanis csak a peres felek által fizetett törlesztő-részleteket közös vagyonként elszámolni, hanem elsősorban vizsgálni kellett volna azt, hogy a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában mekkora volt a kérdéses szövetkezeti lakás forgalmi értéke. (P. törv. II. 20 265/1973. sz., BH 1974/4. sz. 118.) 81. Ha a közös tulajdonnak a lakástulajdonnal már rendelkező tulajdonostárs által való megszerzését jogszabály tiltja, de a tilalom alól az államigazgatási hatóság felmentést adhat, a bíróságnak érdemi döntés előtt vizsgálnia kell, hogy az államigazgatási hatóság a tilalom alól felmentést adott-e [Ptk. 147. §, 148. § (2) bek., 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 4. § (2) bek., 6. §, PK 10. sz.]. K. J.-né örökhagyó B-n levő emeletes háznak volt a tulajdonosa. Az 1967. november 19-én kelt végrendeletében a peres feleket tette meg örököseivé. Egyidejűleg K. J. nevű harmadik gyermekét kötelesrészre szorította s úgy rendelkezett, hogy ez a gyermek a házasingatlanból „nem örököl". K. J.-né örökhagyó 1968. szeptember 19-én meghalt. Az állami közjegyző hagyatékátadó végzésével a házasingatlant lakott állapotban fele-fele arányban a peres felek tulajdonába adta, az időközben elhalálozott K. J. leszármazói — kiskorú K. E. és K. I. — javára pedig elrendelte 8963 Ft kötelesrész biztosítására a jelzálog telekkönyvi bejegyzését. 114