Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A felperes keresetében házasságának felbontását, az alperes nevének viselésére feljogosítását, a gyermekek nála való elhelyezését, az alperesnek tartásdíj fizetésére kötelezését és azt kérte, hogy a bíróság a szövetkezeti lakáson fennálló közös tulajdont szüntesse meg oly módon, hogy az alperes V2 ingatlanilletőségének magához váltására ő legyen jogosult, egyben a lakás kizárólagos használata is őt illesse. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az együttélés megszakítására az alperes italozó, durva magatartása miatt kényszerült, aki ennek folytán a gyermekek nevelésére nem alkalmas. Egyébként a gyermekek még anyai gondozást igényelnek. A felek a per során mindketten akként kérték a szövetkezeti lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését, hogy az eddig befizetett 35 337 Ft felét a tulajdonostársuknak megfizetik. Az OTP hozzájárult ahhoz, hogy bármelyik peres fél a másik illetőségét magához válthassa. Az első fokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a felperest az alperes nevének viselésére feljogosította, a felek házasságából született gyermekeket a felperesnél helyezte el s egyben az alperest kötelezte, fizessen a felperesnek 1972. november 1. napjától kezdődően havonta 600—600 Ft gyermektartásdíjat. A volt közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Egyben a szövetkezeti lakáson fennálló közös tulajdont is megszüntette s a felperest arra kötelezte, hogy fizessen az alperesnek 17 668 Ft-ot, valamint fizesse vissza az ,,1972. március 22-tol az alperes által kifizetett törlesztőrészleteket". Ezzel összefüggésben az alperest a lakás 30 nap alatti kiürítésére és birtokbabocsátására is kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes többször kimaradt, italozott, sőt a felperest tettleg is bántalmazta. Megállapította azonban tényként azt is, hogy a felperes munkahelyén egyik főnökével közelebbi kapcsolatba került, előfordult, hogy későn tért haza és italt fogyasztott. Ez okból szakadt meg a felek életközössége, amelynek helyreállítására már remény sincs. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a gyermekek nevelésére mindkét fél alkalmas. Mégis azok „anyai nevelését látta célszerűnek és indokoltnak, hiszen a gyermekek elsősorban koruk miatt anyai nevelésre szorulnak". A felperes és a gyermekek elhelyezése a felperes szüleinél — az ítélet ténymegállapítása szerint — nehezen oldható meg, ugyanakkor az alperes egyedül lakik a kétszobás lakásban. Családvédelmi okok indokolják tehát, hogy a volt közös lakás használatára a felperes legyen feljogosítva, ,,és ő válthassa meg az alperes illetőségét is". Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett többek között a közös tulajdon megszüntetésének módjára s a szövetkezeti lakás értékének megállapítására vonatkozó rendelkezései ellen. Az első fokú bíróság az alperes fellebbezését elkésettség miatt elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. A végzés indokolása szerint az alperes sem vitatta, hogy a fellebbezést — jogi képviselője — egy nappal a fellebbezési határidő után nyújtotta be. Nem találta alaposnak az igazolási kérelmet sem, amely az ügyvédi munkaközösség adminisztrátorának mulasztására volt alapítva. A jogerőre emelkedett első fokú ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére, valamint a perköltség fizetésére vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos. 113