Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

tését azzal indokolta, hogy a felperesek a közös tulajdon megszüntetésének valamennyi módozatát ellenezték. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek és kérték a haszonélvezeti jog korlátozására vonatkozó ítéleti rendelkezés megváltoztatását s az alperesnek a lakás kiürítésére kötelezését. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperest a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy mint jogcím nélküli rosszhiszemű személy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a haszonélvezetre és használatra vonatkozó, a Ptk. 155—156. §-ainak rendelkezései nem teszik lehetővé a haszonélvezeti jog korlátozását vagy megszüntetését, miért is az alperes a fennálló haszonélvezetre tekintettel a lakás további használatára nem jogosult. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetet elutasító rendelkezését fellebbezés hiányában nem érintette. A járásbíróság ítéletének első fokon jogerőre emelkedett része ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A perbeli házingatlan a II. r. felperes és az alperes közös tulajdona. Az ingatlanon az I. r. felperesnek haszonélvezeti joga van. Az alperes a perben — a Ptk. 148. §-ában meghatározott bármely módozat alkalmazása mellett — a közös tulajdon megszüntetését kérte. A Ptk. 147. §-a értelmében a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis. A bíróság tehát a közös tulajdont bármelyik tulajdonostárs kívánságára köteles megszüntetni. A keresetet azonban el kell utasítani, ha az igénylő a közös tulajdon megszüntetésére irányuló jogát a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott módon, vagyis visszaélésszerűen kívánja gyakorolni. A Ptk. 148. §-a szabályozza a közös tulajdon megszüntetésének lehetséges módját, változatait és e rendelkezéshez kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 10. számú jogszabály értelmező állásfoglalása. A Ptk. 148. §-ának (1) bekezdése szerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az ilyen irányú kérelmet előterjesztő fél igazolni tudja azt, hogy az építésügyi hatóság a természetbeni megosztáshoz városrendezési és építészeti szempontból a hozzájárulását megadja. Ha a telek természetbeni megosztására — a telek nagyobb terjedelmére tekintettel (a telekkönyv szerint 400 D-öl) — Oly módon van lehetőség, hogy az kettéosztható, és az egyik telken fennmarad az építmény, olyan megoldás is előtérbe kerülhet, hogy a társtulajdonosok egyike kapja a kisebb terjedelmű házasingatlant a hozzátartozó telekrésszel, a másik tulajdonostárs pedig az üres telket megfelelő pénzbeli térítéssel. Ha pedig a természetbeni megosztás nem lehetséges, a bíróságnak — a PK 10. sz. állásfoglalásában kifejtettek szerint — vizsgálnia kell, hogy a felperesek képesek-e az alperes tulajdoni illetőségének megváltására. Ha ez utóbbi megoldásra nincs lehetőség, és a körülmények is lehetővé teszik, a közös tulajdon végső sorban árverés útján szüntethető meg, s a vételáron a dologi jogosultak érdekeltségük arányában osztozkodhatnak. A közös tulajdon megszüntetésével és az ezzel kapcsolatos vagyoni igények rendezésénél tisztázni kell, hogy a. peres felek az ingatlan megszerzéséhez milyen anyagi eszközöket bocsátottak rendelkezésre. Fel kell de105