Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

76. A bíróság a közös tulajdont bármelyik tulajdonostárs kívánságára köteles megszüntetni. Ha azonban az igénylő a közös tulajdon megszüntetésére irányuló jogát a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott módon, vagyis visszaélésszerűen kívánja gyakorolni, a keresetet el kell utasítani (Ptk. 147—148. §PK10. sz.). Az alperes 1964. szeptember 14-én kötött házasságot a II. r. felperessel. 1966. december 18-án gyermekük született. A házastársak a házasságkötést követően előbb Sz.-en, majd K.-n albérletben, ezt követően két évig — S.-n l/2 részben az I. r. felperes, V2 részben a II. r. felperes és két testvér tulajdonában levő házban — az I. r. felperessel együtt laktak. Az s-i ingatlant 1969^ben kisajátították. Az 50 000 Ft kisajátítási kártalanítási összegből 25 000 Ft az I. r. felperest, 25 000 Ft pedig a II. r. felperest és két testvérét illette meg. A kisajátítást követően a peres felek 1969. május 28-án kelt szerződéssel megvásárolták a k-i házingatlant 70 000 Ft vételárért. A telekkönyvi hatóság a tulajdonjogot V2—V2 arányban a II. r. felperes és az alperes nevére jegyezte be, akik az ingatlanon az I. r. felperesnek holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosítottak. A peres felek a vételárat a kisajátítás során kapott 50 000 Ft kártalanítási összegből és az alperes szüleitől kapott 30 000 Ft-ból fizették ki. A kártalanítási összegből a II. r. felperes két testvérének járó 17 000 Ft körüli összeget a II. r. felperes és az alperes a házassági életközösségük alatt egyenlítettek ki. A ház megvétele után a két szoba, konyha, veranda, nyári konyha és kamra helyiségekből álló lakást a peres felek közösen vették birtokba, közvetlenül a verandára nyíló (udvar felé eső) kis szobát kizárólagosan az I. r. felperes használta. Az alperes és a felperesek között többször volt nézeteltérés, ennek következtében az alperes és a II. r. felperes rövidebb ideig többször is külön éltek, közöttük a házassági együttélés 1972. augusztus 18-án szakadt meg véglegesen. Az életközösség megszakadása után a verandára nyíló kis szobát az alperes, a házban levő többi helyiséget pedig — a házastársak közös kiskorú gyermekével — a felperesek használták. A II. r. felperes által indított bontóperben a járásbíróság a II. r. felperes és az alperes házasságát felbontotta, a házastársak közös gyermekét a II. r. felperesnél — az anyánál — helyezte el és az alperest havi 520 Ft gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. A bontóperrel egy időben az I. r. felperes az alperes ellen a lakás kiürítése iránt pert indított. Keresetét arra alapította, hogy a házasság felbontásával az alperesnek a családjogi kapcsolaton alapuló lakáshasználati joga megszűnt, ezért az alperes a haszonélvezettel terhelt ingatlanból köteles elköltözni. A járásbíróság ehhez a perhez egyesítette azt a pert, amelyben az alperes a felperesekkel szemben az ingatlan közös tulajdonának a megszüntetését kérte. Az egyesített perben a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet a bíróság viszontkeresetként tárgyalta és bírálta el. Az első fokú bíróság az I. r. felperesnek az ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogát — a telekkönyvi állapot változatlanul hagyása mellett — a peres felek vonatkozásában úgy korlátozta, hogy az alperest az utcai bejárat mellett levő lakószoba kizárólagos és a veranda közös használatára jogosította fel, a felpereseket pedig ennek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet és az alperes viszontkeresetét elutasította. Ez utóbbi dön104