Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

bíróság a tulajdonostársak közt felmerült birtoklási és használati (hasznosítási) vitát úgy rendezze, hogy a használat, illetőleg a hasznosítás módját maga állapítsa meg. Ez a rendezés nagy körültekintést kíván. A tulajdoni hányad kétségtelenül döntő szempont, hiszen a hasznok a tulajdonostársakat eszerint illetik meg, de — különösen házingatlanok esetében — nagy jelentőségűek az okszerű gazdálkodás követelményei és az egyéb jogos, a dologhoz fűződő törvényes érdekek is. E szempontok vizsgálata azt is eredményezheti, hogy a birtoklás, használat mértéke eltér a tulajdoni hányad szerinti aránytól. A tulajdonostársak által lakott családi házban a helyiségek és a telek birtoklási, használati módjának rendezésénél pusztán a tulajdoni arányra és ebből kiindulva a helyiségek számára, térfogatára és a telek térmértékére alapított elrendezés gyakran vezethet helytelen eredményre. Ilyenkor az érdekeltek személyes körülményei, a bentlakók száma, az ésszerű lakáskialakítás, a helyiségek közös használatának a lehetőség szerinti elkülönítése, a kertnek vagy gazdasági célra egyébként használható teleknek minél gazdaságosabb és az esetleges további vitákat lezáró elhatárolása lehetnek olyan szempontok, amelyek a tulajdoni hányadok szerinti megosztástól való eltérést indokolhatják. A másodfokú bíróság a tulajdoni arányokhoz ragaszkodva oly módon szabályozta a használatot, hogy az I. r. alperesnek konyha, fürdőszoba és W. C. helyisége akkor lesz, ha ezeket az alperes az előre kiszámított 7026 Ft-os költségen a garázs átalakításával megépítteti. A bíróság nem adott lehetőséget arra sem, hogy az I. r. alperes a lakás mellékhelyiségeit legalább addig használja, amíg az ő lakásához tartozó új mellékhelyiségek elkészülnek. Ugyanakkor arra kötelezte az I. r. alperest, hogy a birtokában levő azokat a helyiségeket, amelyeknek a használatát a felperesnek, illetőleg a II. r. alperesnek biztosította, 30 napon belül adja át az említetteknek. A használatnak ilyen módon való rendezése nem felel meg annak a törvényi rendelkezésnek, amely szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult ugyan a dolog birtoklására és használatára, de ezt a jogot egyikük sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére (Ptk. 140. §). Megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy az I. r. alperes 7026 Ft-os költséggel a garázst átalakíthatja fürdőszobának, és hogy ez az összeg a fürdőszoba felszerelésével felmerülő költséget is fedezi, sőt arra is elég, hogy az I. r. alperes a fürdőszobában W. C-t is létesítsen. Az I. r. alperes már a fellebbezési eljárásban utalt arra, hogy ez az összeg rendkívül alacsony, ezért költségvetést csatolt, amely szerint a szóban forgó átalakítás költsége 25 000 Ft-ot is meghaladna. Nem vizsgálta a másodfokú bíróság az I. r. alperes személyes körülményeit sem, így különösen azt, hogy a nyugdíjas I. r. alperes képes-e az átalakítási költségek reá eső részének viselésére. A per adatai szerint ugyanis az I. r. alperes házastársi tartásdíjat is fizet és fizeti a ház építésével kapcsolatos OTP kölcsöntartozást. Nem vizsgálta a másodfokú bíróság továbbá azt sem, hogy építési engedélyre van-e szükség ahhoz, hogy a felek által garázsnak nevezett helyiségből fürdőszobát, esetleg konyhát alakítsanak ki. Hiányzik az átalakítás műszaki leírása is. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság 102