Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

mennyi tényező gondos mérlegelésével kell megállapítani [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 6. sz. mell., PK 11. sz.]. A kerületi tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította a felperesek 348,89 négyszögöl területű, beépített ingatlanát. Az alperes a felperesek részére 394 850 Ft kártalanítást ajánlott fel. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el, keresetükben további 392 886 Ft megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az első fokú bíróság a perben szakértőket rendelt ki. A szakértők véleménye szerint a telek és a felépítmények értéke összesen 590 600 Ft-ra tehető. A felperesek a szakértői vélemények alapján keresetüket 218 230 Ft-ra leszállították. Az alperes a telek, a lakóépület, a garázs és a kerítés tekintetében az értékelést túlzottnak tartotta. Az első fokú bíróság az alperest 218 230 Ft megfizetésére, továbbá a költségek viselésére kötelezte. Az ítélet indokolásából kitűnően az első fokú bíróság a perben meghallgatott szakértők véleményét maradéktalanul elfogadta és e szerint hozta meg ítéletét. Az ítélet ellen a főügyészség fellebbezési óvással élt. Fellebbeztek a felperesek is. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 237 634 Ft-ra felemelte. Az ítélet indokolásából kitűnően a bíróság a felperesek fellebbezését a lakóépület értékelése tekintetében látta megalapozottnak. A lakóépület térfogatát a szakértő által megjelölt 1454 légköbméter és a felperesek által megjelölt 1486 légköbméter középarányosának megfelelően 1470 légköbméterben állapította meg. Az újraelőállítási költség számításánál 20 százalékos növelést, a Kr. 28. §-a alapján további 10 százalékos növelést tartott indokoltnak. A másodfokú bíróság a kisajátított ingatlan értékét 632 484 Ft-ban állapította meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróságok a kártalanítási összeg vizsgálatánál és megállapításánál nem vették figyelembe a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 11. számú állásfoglalásában foglaltakat. A PK 11. számú állásfoglalás szerint a kisajátítási kártalanítási összeg megállapításánál mindazokban az esetekben, amikor a Kr. irányárakat állapít meg, a rendeletben, illetőleg mellékleteiben meghatározott irányárakból kell kiindulni. A kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, ezért — ha a valóságos érték megállapítása céljából szükséges — a forgalmi értéket is fel kell deríteni. A perben eljárt bíróságok a kollégiumi állásfoglalásban foglalt iránymutatásoknak csak részben tettek eleget, a forgalmi árat kizárólag a telek vonatkozásában derítették fel és a telek értékét a vonatkozó irányár felső határával, a négyszögölenként 350 Ft-tal szemben, négyszögölenként 480 Ft-ban állapították meg. A forgalmi árnak kizárólag a telek utáni kártalanítás megállapításánál való figyelembevétele azonban nem vezet reális eredményre. Az adott esetben nem építési telek, hanem beépített ingatlan került kisajátításra, ezért a bíróságnak azt kellett vokia tisztáznia, hogy a lakott állapotban kisajátított ingatlan egésze milyen értéket képvisel a magánforgalomban. Az eljárt bíróságok meg sem kísérelték az ingatlan egészére vonatkozó forgalmi érték 82