Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

k) Telki szolgalom 61. Más tulajdonában álló földön való rendszeres átjárás a tulajdonból folyó használati jogot korlátozza. A szomszédok a törvény alapján csak akkor kötelesek tűrni a földjeiken az átjárást, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal [Ptk. 164. § (1)} (3) bek., 167. § (1) bek., XXIV. sz. PED]. A felperes és három testvére az 1965. június 7-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták az alperestől a b-i telekkönyvi betétben 217., 221/1. és 221/2. hrsz. alatt felvett földrészleteket 50 000 Ft-ért. Az eladó alperesnek és kiskorú gyermekének a tulajdonában maradtak a 213. és 214. hrsz. ingatlanok. Ez utóbbi ingatlanon vezetett keresztül az a kocsiút, amelyen az alperes — a más személyek tulajdonában álló 212., valamint 215., 216. hrsz. ingatlanokat is igénybe véve — az adásvétel tárgyául szolgáló földrészleteket megközelítette. A 214. hrsz. ingatlan egyébként az Á. út mellett terül el, a bejáratnál az utat kapu zárta le. Az adásvételi szerződés ugyan nem biztosította a vevők részére azt a jogot, hogy az alperes tulajdonában maradó 214. hrsz. ingatlanon keresztül vezető utat használhassák, a felperes az adásvételt követően éveken át mégis zavartalanul közlekedett ezen az úton, amíg az alperes 1969 elején az átjáró útra vezető kaput le nem zárta és a további átjárást a felperesnek megtiltotta. Az alperes ugyanis azt állította, hogy az átjárás alkalmával a lovaskocsik többször kidöntötték az útmenti oszlopot, továbbá megrongálták az út mentén épült kamrájának a falát. A felperes a kapunak az alperes részéről történt bezárását birtokháborításként panaszolta, panaszát azonban az illetékes államigazgatási szerv érdemi döntés nélkül áttette az első fokú bírósághoz. Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az adásvételi szerződés a felperesnek és vevőtársainak nem biztosította az átjárási jogot az alperes ingatlanán, egyébként pedig a felperesnek az átjárásra nincs is szüksége, mert a megvásárolt ingatlanok közül a 221/1. és 221/2. hrsz. ingatlanok a H. utcára nyílnak, azzal határosak, és a felperes így ezen a közúton megközelítheti az ingatlanokat. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes birtokháborítást követett el azáltal, hogy a felperest az ingatlanainak az Á. útról való megközelítésében gátolta s az alperest ettől a birtokháborítástól eltiltotta, egyúttal arra kötelezte, hogy az Á. úti kapuhoz 15 nap alatt adjon kulcsot a felperesnek. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság XXIV. sz. polgári elvi döntése értelmében a birtokháborítási perben a bíróságnak nem csupán a korábbi tényleges birtokállapot helyreállítása a feladata, hanem a birtokláshoz való jogosultság eldöntése is. Ezért a bíróság nem korlátozhatja vizsgálatát a korábbi birtokhelyzet tisztázására, hanem döntését a birtoklásihoz való jog alapján kell meghoznia. Az alperes a perben azzal védekezett, hogy az adásvételi szerződésben a vevők részére a tulajdonában maradt 214. hrsz. ingatlanon átjá78